Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Peru... ----

Magyar Magyar Német Német
Peru... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Peru

(El Perú), a dél-amerikai köztársaságok egyike a Nagy-oceán, Ecuador, Chile, Bolivia és Brazilia közt. Brazilia felől a határt az 1851-iki szerződés, a Chile felőli határt pedig az 1883-iki szerződés szabja meg. Ecuador és Peru közt a határ még vitás. Területe 1 137 000 km2.

Partok és felület.

Az ÉNy-ról DK-nek huzódó partok legalább 2400 km.-nyi hosszuságban nyulnak el; tagozottságuk igen csekély. Ny.-nak legmesszebb kinyuló pontjuk a Pari?as-fok, legnagyobb öböl a Guayaquil; legfontosabb kikötő a callaói. Kisebb szigetek a partok előtt a Lobos de Tierra és de Afuera, a Blanca, Huaura, a San Lorenzo stb. A tenger mellett 100-140 km. szélességben egy befelé emelkedő síkság terjed el, a Costa, mely sok helyen homokos és kopár, de ahol a folyók öntözik, bő termékenységü. A síkságot a Parti-Cordillerák határolják, amelyek mögött hegyes fensík, a Sierra fekszik; ebben a tulajdonképeni Sierrát és a Punát különböztetik meg. Ez a magasabb és zordabb, amaz az alacsonyabb és szelidebb éghajlatu. A Sierra K-i lejtője az Andok, amelyeknek lábánál terjedelmes erdős síkság terül el; a lejtő és síkság a Monta?a. A Parti-Cordillerák és Andok láncait sok helyen keresztláncok vagy hatalmas hegycsomók kötik össze, a Sierrát számos medencére osztván. E hegycsomók közül a kiválóbbak a vilcanotai, vagyis rayai és a Cerro de Pasco. A nagyobb medencék a titikakai, az ucayalii és a mara?oni. A Parti-Cordillerákon a magasabb hegycsúcsok a Huallatiri (6693 m.), a Parinakota (6714 m.), Szajama (6934 m.), a Tutupaka vagyis Kandarave-vulkán (4800 m.). A Huaina-Putina, Achatayhua, a Meiggs, Hualcan és mások a Sierra belsejében vannak és nagyobb részüket örökös hó takarja. Az Andok a Vilcanota hegycsúcstól (5362 m.) É-ra szakadozottak és a Cerro de Pascotól É-ra szétágazók. Rajtuk a legmagasabb csúcsok egyike a Areyuipa. A működő tűzhányók száma csekély, de a vulkáni erő működéséről elég tanuságot tesznek a gyakori földrengések, aminő az 1746-iki, 1868 aug. 13-iki és 1877 máj. 9-iki volt, továbbá a számos meleg forrás, amelyek közül a jelentékenyebbek az Agua Caliente, Ba?o del Inca, Brioso, Cachicadan, Ceolca, Chancos, Chavin, Chichir, Chincay, Santa Gertrudia, Horovilca, Huacachina, Pararcar, Putina, Yura stb.

Vizek, éghajlat és termékek.

A folyóvizek v. a Nagy-oceán, vagy az Amazon felé folynak; amazok rövidek és gyakran kiszáradnak; köztük a jelentékenyebbek a Tumbez, Chicama, Santa és Parivilca. Vizben bővek az Amazonnak, amely maga is itt ered, a mellékfolyói, amelyek közt a legjelentékenyebb a vele egyközüen haladó Huallaga (l. o.) és az Ucayali (l. o.). A Titikakába szintén csak kisebb folyók folynak. Az Amazon forrásául szolgáló Lauri-cochán és a csak részben Peruhoz tartozó Titikakán kivül még több kisebb tó van, aminő a Chinchay-cocha Cerro de Pasco mellett és az Urcos Cuzcónál, továbbá a Parinacochas, Pias, Vilafro stb. Az éghajlat az egyes részeken nagyon különböző. A partvidéken az alacsonyabb (4-500 m.-ig) részek az esőt nem ismerik; az április és november közti időben a talajt ködök (garua) frissítik föl. Megjelenésük után néhány nappal a kopár talajt üde fű takarja és 4 hónapon át a nyájak bő táplálékot találnak. 500 és 1300 m.-nyi magasságban a Cordillerák Ny-nak nyiló völgyeiben a ködök helyében hirtelen záporesők lépnek, de azért a forróság nagyobb mint az alantabb fekvő részeken. Itt az évi középhőméréklet 27°, a hideg évszaké 19°; ellenben a magasabb fekvésü vidékeken 29°, illetőleg 25°. A legforróbb hónap a februárius, a leghűvösebb a julius. A vadon tenyésző növényzet sehol sem buja, de a kulturnövények mindkét helyen igen jól megteremnek. A Sierra Ny-i része száraz levegőjü, nyáron is hüvösek az éjszakái és nem ritkák az éjjeli fagyok sem; mindamellett az európai gabonafélék és gyümölcsök jól megteremnek. Erdők itt nincsenek. A Sierra Ny-i és K-i szélén emelkednek a legmagasabb csúcsok; itt a satnya vegetáció 5000 m.-nyi magasra jut föl. A Puna-vidéken egész éven át hideg Ny-i és DNy-i szelek fújnak, amelyek szept. és máj.-ban igen erősek. Nagy zivatarok is vannak, amelyek rendesen hózivatarokká fejlődnek; de máj.-tól okt.-ig az égboltozat rendesen derült, a zivatarok gyérek és az éjjelek nagyon hidegek. Barnás-sárga szinü füvekből áll itt a növényzet, amelyek közt a tüskés ichu a tulnyomó. A Sierra K.-i része a K. felé szeliden lejtősödő, 2600-3600 m.-nyi magas völgyekből áll, amelyeket a Puna-vidéktől meredek sziklák választanak el. A közepes hőmérséklet itt a téli, vagyis esős évszakban nappal 14°, éjjel 5°, nyáron 17o, illetőleg -5o. A tél itt is okt.-ben kezdődik és az eső gyakran heteken át esik. A zivatarok gyakoriak, sokszor jég- és hóesés követi őket. Máj.-ban kezdődik a nyár, illetőleg a száraz évszak és vele együtt beállanak az éjjeli fagyok. A vegetáció karaktere körülbelül ugyanolyan mint a Sierra Ny-i részén. Az erdők itt is hiányzanak, de az európai gyümölcsfák nagyobb magasságban is teremnek gyümölcsöket. A Monta?a vagyis erdős vidék, amely az Andok K-i lejtőin terül el, 2600-1500 m.-nyi magasban a felső és lejebb az alsó erdős vidék. Amaz nagyobbára meredek völgyekből és szakadozott hegyhátakból áll; felső részeiben nedves és hideg a klimája. Az alsó erdős vidék az Andok alját és a mellettök elterülő síkságot foglalja magában. Itt óriási, trópusi, sok helyen pálmákból álló őserdők, nagy fűtérségek és terjedelmes mocsarak váltakoznak egymással. A kultura, bár a föld arra nagyon is alkalmas volna, ide még nem igen hatolt be. A kulturnövények közül a legfontosabb a cukornád, amelyet különösen a Costán és az ocsabambai völgyben termelnek; azonkivül a kávé, kukorica és a kákao; a Sierrán az európai gabonanemüek, hüvelyesek és a burgonya; az erdőkben van a kaucsukfa, az Erytroxylum coca és a kininka; végül a dohány, a piscói és icai völgyben a szőllő, másutt pamut és olajfa. A fauna nagyon gazdag. A dél-amerikai majomfajoknak 9 képviselője él itt; azonkivül vannak pumák és más macskafélék, lajhárok, ormányos medvék, hangyaevők stb., különösen gazdag még a madárvilág. A házi állatok közül a legfontosabb a lám; azonkivül tartanak nagyobb számban juhokat, kevesebb számmal szarvasmarhát és lovakat. Az országra nézve a legfontosabbak a bányatermékek. Még nem régiben nagy jövedelme volt Perunak a szigetekről exportált nagy mennyiségü guano után; most azonban a guanotelepek nagyobbára már el vannak hordva. Éppen ugy hanyatlott az ércbányászat is és csak legújabban kezd az emelkedni az idegen tőke segítségével. Peru már a conquistadorok által nagy mennyiségü arany- és ezüstércet szolgáltatott. Azon idő óta, amidőn Peru alkirályság volt 1803-ig, Humboldt becslése szerint Peru több mint 6 millió frank értékü ezüstöt szolgáltatott; 1826-1833. pedig 85 millió frankot. Jelenleg aranyat találni a 19 departamento közül 16-ban, de a bányászat el van hanyagolva; egyedüli jelentékenyebb bányák a cerro de pascói Juninban és Arequipában a montes clarosi. A kiválóbb ezüstbányák a cerro de pascói, castrovireinai és recuayi. 1888. a termelt tiszta ezüst 120 000 kg. volt. Egyéb ércekben is igen gazdag ez az ország. 1891-ben 4187 bánya állott művelés alatt; ezek közül volt aranybánya vagy mosó 427, arany- és ezüstbánya 46, ezüstbánya 2641, ezüst és réz 18, rézbánya 28, kéneső 20, petroleum 613, szén 278, só 60, kén 14, ezüst és ólom vagy cink 25, különféle 17. A petroleumforrások Paita departamentóban vannak és 1892-ben 185 000 barrel nyers petroleumot szolgáltattak. A kénesőt a Huancavelica melletti egykoron gazdag, de most meglehetősen kimerült Santa Barbara adja. Nikol van San Miguel járásban, Kobalt Punóban, vas Lima körül.

Lakosság, ipar és kereskedelem.

Az utolsó népszámlálást Peruban 1876. ejtették meg, amikor az összes lakosok száma 2 621 844 volt; ezekhez járult körülbelül 350 000 civilizálatlan indus. A 9 departamento közt a lakosság a következőképen oszlott meg: Piura 135 502, Cajamarca 213 391, Amazonas 34 245, Loreto 61 125, Libertad 147 541, Ancachs 284 091, Lima 226 922, Callao 34 492, Huancavelica 104 155, Huanuco 78 856, Juni 209 871, Ica 60 111, Ayacucho 142 205, Cuzco 238 445, Puno 256 594, Areyuipa 160 282, Morquegua 28 786, Apurimac 119 246, Lambayeque 85 984. Ezen összes lakosságnak 57%-a benszülött vagyis indus, akik a Sierrán és a Punán laknak és pedig a kicsuak- és az aymara-törzsekhez tartoznak; 22%-a korcs és pedig cholok és zambok. A többi 20% vagy a régi spanyolok utódai, kreolok, kivéve 18 000 európait és 50 000 ázsiai, főképen khinai. 1876 óta a lakosság aligha szaporodott, mivel a benszülöttek közt a himlőjárvány és alkoholizmus miatt a halandóság, különösen a gyermekhalandóság igen nagy. Vallásra nézve a lakosok tulnyomó száma r. kat., amely egyszersmind államvallás, mig a többi felekezeteket csak tűrik. 1875. volt 5087 protestáns, 498 izraelita és 27 703 egyéb vallásu. Az ipar nagyon kezdetleges és kizárólag házi ipar; újabban Callaóban nagyobb mennyiségben készítenek kokaint A külkereskedelemben a legfontosabb államok: Nagy-Britannia és Németország; a forgalom középpontjai: Callao, Paita, Eten, Salaverry, Chimbote, Pisco, Mollendo és Arica. A külkereskedelemre vonatkozó utolsó hivatalos adatok 1891-re vonatkoznak; ezek szerint a bevitel értéke 14 763 241, a kivitelé 11 616 716 solera rugott. A kivitel fő cikkei: cukor (2 953 000 sole), ezüst és ezüstérc (2 201 895 sole), pamut (1 214 140 sole), gyapju (837 000 sole) továbbá koka, kávé, bőrök és dohány. A bevitelé: pamut- és gyapjuáruk, vaseszközök, gépek, papiros, sör, bőráruk és gyufák. 1893-ban a bevitel értékét 10 668 385, a kivitelét 17 138 000 solera becsülték. A kereskedelmi hajóraj 1893. 2 gőzösből állott 2262 t. tartalommal és 38 vitorlásból 10 145 t. tartalommal. Callao kikötőbe 1893. megérkezett 590 hajó (610 995 t. tartalommal); és eltávozott 599 hajó (618 965 t. tartalommal); Mollendóban megfordult 348 hajó (27 000 t. tartalommal). A belső forgalom előmozdítására szolgál 1224 km. hosszu állami és 199 km. hosszu privát vasúti hálózat; ebben a callao-lima-oroyai merész építményekben gazdag vasút a legjelentékenyebb. A Titikakán és újabban az Amazon mellékvizein is gőzhajók járnak.

Alkotmány, kormány, szellemi műveltség.

Peru 1821 jul. 28. mondta ki függetlenségét, de csak 1824. vívta ki e függetlenségét. Az alkotmányt az Egyesült-Államok mintájára 1856 okt. 16. alkották és 1860 november 25. jelentékenyen módosították. E szerint a törvényhozás hatalma a kongresszus kezében van letéve. A kongresszus a szenátusból és a követek házából áll és legalább minden második évben jul. 28. ül össze. A követeket (minden 30 000 lakosra 1-et) 6-6 évre választják, a szenátus tagjai szintén választás útján nyerik el a mandátumaikat, és pedig minden departamento annyit, ahány tartományra oszlok. Szenátor csak az lehet, aki legalább 35 éves és 800 sole évi jövedelme van vagy tanár. A végrehajtó hatalmat a négy évre választott elnök öt (bel-, had-, kül-, igazság- és pénzügyi) miniszter által gyakorolja. Helyi közigazgatás szempontjából az ország 19 departamentóra (l. föntebb) és ezek tartományokra vannak fölosztva. A főváros Lima. Az igazságszolgáltató testületek és egy legfőbb törvényszék Limában; 9 fő törvényszék e célra a kongresszus által kijelölt departamentókban, első folyamodásu birák a tartományokban és békebirák a községekben (poblaciones). Az állam pénzügyei mindaddig, mig a guanotelepek kimerítve nem voltak, rendezett állapotban maradtak; azóta az állam jövedelmeit a városok, a fejadó (a parti lakóknál 4, az ország belsejében lakóknál 2), 3%-os földadó teszik. A bevételek és kiadások solekban voltak:

 

1890

1891

1892

1893

1894

Bevételek

6 957 350

8 608 043

7 104 423

7 066 330

7 519 147

Kiadások

6 073 966

8 179 981

6 572 927

6 572 927

7 346 847

1894. a bevételek voltak: vámok 5 009 450, adók 1 440 355, posta és táviró 235 752, különfélék 317 833, rendkivüliek 515 757. A kiadások: kongresszus 355 093, kormány 830 682, külügy 216 123, igazságügy 672 964, belügy 2 754 189, had- és tengerészetügy 1 951 502, rendkivüli 566 194. Az államadósság belső és külső. a belső 1888-ban 109 287 000 sole; a külső 31 579 080 font sterling, amelyet főképen a vasutak építésére fordítottak és amely után 1876 óta nem fizettek kamatot. Újabb időben a hitelezők ugy egyeztek meg a kormánnyal, hogy ez utóbbi törlesztésül 66 évre átengedte az állami javakat. A hadsereg 2400 gyalogosból, 600 lovasból, 500 tüzérből és 2400 csendőrből, összesen 5900 emberből áll; hadi lábon pedig 12 300-ból, amihez járul háboru esetén még a 3510 tisztből és 70 583 legénységből álló nemzetőrség. A hajóhad egy cirkáló hajóból, gőzösből és egy fregattából áll. a népoktatás kötelező és ingyenes a községek által fentartott népiskolákban; mind a mellett a népnevelés alacsony fokon áll. Középiskolákat a departamentók székhelyein állítottak fel. Limában van Amerika legrégibb egyeteme, az Universidad de San Marcos jogi, orvosi, politikai, teologiai és természettudományi fakultással; ugyanott van az 1874. felállított bányász- és mérnök-akadémia szép gyüjteményekkel és laboratoiumokkal és egy nyilvános könyvtár. Felső iskolák vannak még Cuzcóban és Arequiában.

Története

Kr. u. a XI. sz.-ban alakult meg az első állam Peruban, melynek alapítójául a hagyomány bizonyos Capaz Mankót emleget, ki magát a nap fiának (inka) mondván, Cuzco városát tette meg országának székvárosává. Utódai hasonlóan inkák-nak nevezték magukat és országuk hatalmát tetemesen tágították. Összesen állítólag 13 inka uralkodott Peru felett, mely jogaruk alatt egészen önállóan tetemes műveltségre emelkedett. A patriárkális monárkia élén az inka állott, ki egyúttal főpapja és fővezére is volt az országnak. Az országot 200 000 főnyi katonaság védte, mely bronze-éllel ellátott lándzsákkal volt ellátva és zeneszó mellett sorakozott zászlai körül. A lakosság kasztokra oszlott. A patriárkális kormányrendszer annyira ki volt fejlődve, hogy az inkák hivatalból szabták meg minden egyes alattvalónak foglalkozását és ők gondoskodtak arról, hogy mindenkinek munkája és kenyérkeresete legyen. Igy történhetett azután, hogy a régi Peruban senki sem éhezett avagy nyomorgott, e hogy a verseny fogalmát sem ismerték. A kereskedés és ipar előmozdítására pompás, fáktól szegélyezett, 6 m. széles és porfirtáblákkal kikövezett országutak vezettek Cuzcóból a birodalom különböző részeibe, melyeken rendes posta közlekedett. Cuzco és a tengerpart között azonfelül futárok végezték megbizásaikat, akik p. 48 óra alatt friss tengeri halakat vittek az inka asztalára. Az iparcikkek közül a finom lámakendők és szövetek nevezendők. A földbirtok a hatalmas nemesség kezében volt, a földmívelés virágzott; az esőtlen nyugati tengerpart számára öntöző csatornát készítettek és Garvilaso inka munkát irt az okszerü földmívelésről. Tudomány dolgában ugyan a peruiak mögötte álltak a régi mexikóiaknak, de drámai irodalommal ők is birtak. (Ollanta költő drámái több európai nyelvre le vannak fordítva.) A nép megelégedetten és boldogan élt és hálát adott a napistennek és fiának, az inkának.

A spanyolok 1522. vették hirét e csodálatos és virágzó országnak, melynek aranybányái csakhamar magukra vonták a spanyol kalandorok kajánságát. Pizzaro volt az első, aki Panamából elindulva, 1524. P. partján kikötött, melynek mesés kincseiről jelentést tett a spanyol kormánynak. Ennek engedelmével azután maroknyi had élén Peru elfoglalására indult. Miután 1531. San Matheo öbölben horgonyt vetett, 1532 nyarán a birodalom belsejébe indult. Csak nehány száz embere volt, mig Peru lakóinak száma milliókra rúgott, de a spanyolok vakmerősége, elszántsága és kegyetlensége kezükbe szolgáltatta a győzelmet. A körülmények is kedveztek Pizarro tervének. Huaskar s Atahualpa társ-inkák ellenségeskedését és versengését Pizarro oly ravaszul tudta a saját előnyére fordítani, hogy Atahualpát börtönbe vetette és mint testvérének gyilkosát, nemkülönben mint a spanyolok ellenségét, tűzhalálra itélte. A rettegő inka mindent megtett, csakhogy életét megváltsa, de összes kincsei átengedése és a kereszténység felvétele dacára, Pizarro őt mégis megfojtatta (1533 aug. 29.). Erre azután a spanyolok az ország rendszeres meghódításához és kifosztásához fogtak, miközben a tompa megadásból ébredező benszülötteket legyőzték és százával megölték. Hogy Pizarro és egyik társa, Almagro között a hatalomért élethalálharcra került, az a peruiak sorsán nem változott, amit Almagro kivégzése és Pizarro megöletése (1541) sem hozta meg a szabadulás óráját. A spanyol kormány előbb de Castrót, majd Vélát nevezte ki alkirállyá és miután Véla Pizarro Gonzalo által 1544. elűzetett, ez bitorolta a hatalmat, mignem az újonnan kinevezett alkirály, Pedro de la Gasca, őt legyőzte és lefejeztette (1548).

Peru ezóta mint spanyol alkirályság tengődött és Chile, Paraguaj, Buenos Ayres és Terra Firma Peruhoz tartozott. 1739-ben a spanyolok Terra Frimából (és Quitóból) az új-granadai tartományt alakították, 1776. pedig Buenos Ayresból a Rio de la Plata nevü alkirályságot. Peru élén az alkirály és a legfelsőbb törvényszék (Audiencia) állott; mindkettőnek Lima vala székhelye. A spanyol iga alatt az ország egyre hanyatlott, a megfélemlített lakosság pedig annyira megszokta a szolgalelküséget, hogy még akkor sem fogott fegyvert, midőn Chile és Új-Granada a spanyol igát máris lerázták. Csak 1820-21. szabadult fel Peru is a spanyol járom alól, még pedig első sorban Chile és Argentina fegyveres segélyével. Erre az egybegyült junta az országot 1821 jul. 28-án függetlennek nyilvánította. Az újonnan szervezett köztársaság élére San martint választották protektor címen. A köztársasági párt egyenetlenkedése és San Martin erőszakoskodása ugyan a spanyolok malmára hajtó a vizet, de elvégül a kongresszus a hős Bolivar Simont (l. o.) nevezte ki diktátorrá (1824 febr. 10.), ki a spanyolok hadseregét fegyverletételre és távorzásra kényszerítette. 1825 aug. azonban Felső-Peru elszakadt Perutól és Bolivia néven önálló köztársasággá szervezkedett. Bolivar egyesíteni törekedett a két államot, de ebbeli fáradozása kárba veszett és őt magát Peruból elűzték. Helyette Lamar foglalta el az elnöki széket, aki Peru önállóságát újra biztosította. Peru újabb történetét katonai felkelések (pronunciamento) és minduntalan megújuló, épp oly céltalan, mint véres polgárháboruk jellemzik, melyek az országot az anarkia szélére sodorták. Lamar elnököt Gamarra tábornok, ezt Orbegoso tábornok, emezt pedig Salaverry buktatta meg (1829-35). Santa Cruz, Bolivia elnöke azonban Orbegoso segélyére sietett, mire a legyőzött Salaverryt főbe lőtték (1836). Da Santa Cruz hatalma sem vala tartós; midőn Perut és Boliviát konfederációvá akarta átalakítani, mind a két állam szeparatisztikus pártja ellen fordult s Chile meg Argentina is hadat izentek neki, mely háboruban Santa Cruz vereséget szenvedett. Ekkor újra Lamar foglalta el az elnöki széket (1839). három év multán a centralista Vidal ragadta magához a hatalmat, melyből azonban Figuerda, a federalisták jelöltje, 1843. kiforgatta. Nehány nappal később Figuerda is elbukott és a centralista Vivanco állott az állam élére, akit 1845. Don Ramon Castilla tábornok buktatott meg. Castilla alatt Peru 6 esztendeig békés és jó napokat látott, visszalépése után pedig a legfőbb hatalom első ízben egy törvényesen megválasztott elnökre szállott, még pedig Echénique tábornokra (1851). Pénzügyi okokból Echénique ellen felkelés támadt, melynek élére Castilla állott, ki az indusokat szabadoknak nyilvánítván és a fejadót eltörülvén, diadalra juttatta igényeit és 1855 elején a nemzetgyülés által elnöknek választatott. Ebben az állásban az 1858. kihirdetett új alkotmány értelmében megerősíttetett.

Castilla utóda, Pezet (1862-65) Spanyolországgal keveredett viszályba, háborura azonban nem került a dolog; mindazonáltal a soviniszta nemzeti párt és az arequipai helytartó, Prado ezredes fegyvert fogott Pezet ellen, mely polgárháboruban Prado győzött, akit hivei 1865 nov. 26. az elfoglalt Limában diktátorrá kiáltották ki. Miután Prado Chilével, 1866 jan. pedig Ecuadorral és Boliviával szövetséget kötött, jan. 14. ezek társaságában háborut izent Spanyolországnak. Ez a háboru kizárólag a tengeren és meglehetős lanyhán folyt. Callao megbombáztatása után a spanyol hajóhad hazatávozott, a peruiak pedig diadalünnepélyt rendeztek (máj.). Prado további uralmát felkelések zavarták, mignem 1868 elején Chilébe kellett menekülnie. A kongresszus jul. 28. Baltát választotta meg utódának, ki a vasúti hálózatot nagyobbította és Dreyfus párisi céggel, uzsorás kamatok és a guanóval való kereskedés monopoliumának átruházása fejében 1000 millió márka kölcsönt kötött. Utóda 1872 julius 13-án Pardo lett, egy civil tisztviselő, aki ellen a limai helyőrség felkeléssel tüntetett s akit a két Gutierrez tábornok megbuktatott. De ezzel oly mértékben vonták magukra a lakosság haragját, hogy a katonai diktaturának hamarosan vége szakadt. Pardo megmaradt elnöknek és jól kezelte a reá bizott hatalmat; csak a növekvő államadósság okozott sok nehézséget, ugy hogy már-már a pénzügyi bukástól tartottak. Pardo utóda, Prado, a salétrom-aknák és kereskedés miatt háborut indított Chile ellen, melyben Bolivia is támogatta Perut. Mindazonáltal Chile tengeren és szárazföldön döntő diadalokat aratott a szövetségeseken, mire a népszerütlen Prado Panamába futott (1879 dec.). A támadt forrongásnak Pierola agg forradalmár vette hasznát, aki dec. 23. óta mint korlátlan hatalmu elnök rettegésben tartotta Peru lakóit, a chilei hadsereggel szemben azonban tehetetlennek mutatkozott. 1880 jun. 7. Arica is elesett, 1881. jan. pedig Miraflores mellett Perunak utolsó hadserege pusztult el. Mig most Pierola is külföldre futott, benn az országban teljes fejetlenség uralkodott, mely a Chilével való békekötést is késleltette. 1881 juliusban a Chorillosba egybehivott nemzeti kongresszus Calderont választotta meg elnökké, de ez vonakodott oly békekötésbe egyezni, mely területi átengedést biztosított Chile számára; ez okból a chilei kormány őt elzáratta. Hosszas alkudozások után Chile végre Iglesias tábornokkal és elnökjelölttel lépett egyességre, melynek alapján 1883 okt. 20. a végleges béke is létre jött. Ennek értelmében peru az egyik tartományt, Tarapacát örökre, Arica és Tacna tartományokat pedig 10 évre engedte át Chilének. E szerződést az 1884-ben egybehivott nemzeti kongresszus helybenhagyta. A háboru következményei rettenetesek valának és Peru maig sem heverte ki azokat. Mindamellett az ország nem tért helyes útra és a tábornokok versengése azóta sem szünt meg. Iglesiast 1885-ben Caceres tábornok buktatta meg, akit azután 1886. elnöknek választottak. Cacerest 1890. Bermudez követte, kinek halála után (1894) Caceres másodízben ragadta meg a hatalmat. De már 1895. újra Pierola csapott fel elnökjelöltnek, ki azután hivei segélyével csakugyan elnyerte az elnökséget.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is