Perugia

(ejtsd: perudsa) vagy Umbria, 1. olasz vidék és tartomány a Markák, Aquila, Latium és Toscana közt, 9474 km² területtel, (1881) 572 060, az 1893-iki becslés szerint 600 282, 1 km²-re 63 lak. Nagyobb részét hegyek takarják; É-on a római Apenninek, D-en a Szabin-hegység; csakis Ny-i részén vannak kisebb síkságok. Vizei a Tiber és mellékfolyói: a Nestore, Palia a Chianával, Chiascio a Topinóval (a Clitunnóval), a Nera a Velinóval (Saltóval és Turanóval); álló vize a Trasimeno-tó. Fő termékei búza, kukorica, hüvelyesek, bor, eper, olaj és különböző gyümölcsfélék. A hegyekben sok a juh és öszvér. A bányászat szolgáltat márványt, porcellánföldet, kevés vasércet és szenet. Az ipar ágai: a selyemipar, vaskohászat és papirosgyártás. Járásai: Foligno, Orveito, P., Rieti, Spoleto és Terni. - 2. P., az ugyanily nevü tartomány és járás fővárosa és püspöki székhely a Tiber és Trasimeno-tó közt, vasút mellett, (1881) 51 354, és 1893-iki becslés szerint 56 800 lak., selyemkelme-, vászon- és bársonyszövéssel, szeszgyárral; gabona-, olaj- és borkereskedéssel. A közművelődési intézetek közül kiválóbbak az 1276. alapított, 1860 óta szabad egyetem 23 docenssel, 198 hallgatóval; jogi, orvosi fakultással, gyógyszerészi és állatorvosi kurzussal, továbbá könyvtárral (17 000 kötet), botanikuskerttel, természettudományi és műtörténelmi gyüjteményekkel, etruszk és római régiségekkel; a collegio della Sapienza; a szépművészeti akadémia; az agrár-társulat; az árvaház. A régies külsejü város sok műemlékét és épületét Perugino s más umbriai mesterek művei díszítik; közülök kiválóbbak: a Piazza del Municipión a szép, 1277-ből való Fonte Maggiore nevü kút, a legszebb amaz időkből, Pisano Niccolótól és fiától Giovannitól faragott számos relieffel és a Cambio Arnolfótól készített 24 kis szoborral; a Piazza del Papán III. Gyula pápa bronzszobra Danti Vincenzótól (1556); a Piazza del Sopramuron Garibaldi szobra; a Piazza Vittorio Emanuelén II. Viktor Emanuel lovas szobra Tadolini tervei szerint; a XV. sz.-ból való s kivül befejezetlen San Lorenzo temploma Signorelli Lucától 1484. festett oltárképpel, egy márvány szarkofággal, amelyben III. Ince, IV. Orbán és IV. Márton földi maradványait őrzik és könyvtárában értékes kéziratokkal, a többi közt a VI. sz.-ból való Szt.-Lukács-kódexszel; a San Pietro de"Cassinensi bazilika, amelyet 1000 körül P.-i szt. Pietro Vincioli alapított, 18 antik oszloppal és Stefano da Bergamo által faragott szép székekkel; a San Domenico, 1304-ből gót épület, XI. Benedek pápa pompás síremlékével, amelyet Pisano Giovanni készített és egy hatalmas gót ablakkal (182 m²), amelyet P.-i Fra Bartolommeo csinált; az Oratorio di San Bernardino korai renaissance ízlésü, szines homlokzattal, Agostino d" Antonio pompás művével; a San Severo, egykori kamelduliai kolostor, most kollégium, kápolnájában Rafaelnek 1505-ből való első önálló freskójával; az Augustus-kapu, Colonia Vibia Augusta Perusia felirattal a Kr. u. III. sz.-ból; a Palazzo Pubblico (Comunale) a XIII. s XIV. sz.-ból való hatalmas olasz-gót épület a Pinacoteca Vannuccival, amely képeit 1863 óta a beszüntetett kolostorból és templomokból kapja rendkivül érdekes; a Collegio del Cambio Perugino hires freskóival és az ajtókon és székeken kiváló intarszia-művekkel. 5 km.-nyire a várostól fedezték föl 1840. a P.-i ó-etruszk temetővárost. P., Perusia néven egyike volt a 12 szövetséges etruszk városnak, 309 után pedig municipium latin jogokkal. Kr. e. 40. az Octavianus és Lucius Antonius közt folyó küzdelemnek volt középpontja. Octavianus a várost elfoglalván, az elégett, de csakhamar újra felépült és Augusta perusia nevet kapott. A keleti gótok korában Tuscia legfontosabb városa volt; 592. az exarchatushoz került; 774. a Patromonium Petrihez; a XII. sz.-ban Spletóhoz és 1377. pápai birtok lett. 1849. az osztrákok foglalták el; 1859. a pápai katonaság, de már 1860. Szárdinia szállotta meg. V. ö. Rossi Scotti, Guida di P. (1867); Bonazzi, Storia di P. (Perugia 1875-79).

Forrás: Pallas Nagylexikon