(a régi umbriai Pisaurum), Pesaro e Urbino (l. o.) olasz
tartomány fővárosa és püspöki székhely, a Foglia torkolatánál az Adriai-tenger
partján, termékeny síkon, vasút mellett, (1881) 20 909, az 1893-iki becslés
szerint 24 700 lak., terraglia-edény-, selyem-, gyapjukelme-, pecsétviasz-,
cermor-tartari- és kötélkészítéssel; füge-, bor-, olaj-, selyem-, szappan-,
viaszk-, vas- és ólomexporttal.; egykori majolika-ipara megszünt; egyéb
iskolákon kivül anatomiai, állatorvosi iskolával, zenekonzervatoriummal,
szinházzal és őrültek házával. Kiválóbb építményei: a Foglián átvezető híd a
római időkből; a San-Francesco-templom gót portáléval és trónuson ülő madonnával,
amelyet Giovanni Bellinitől 1475. készített 4 szent vesz körül; hercegi palota,
most prefektura, amelyet 1455. a Sforzák kezdtek meg építeni, nagy teremmel (40
méter hosszu és 15 m. széles), ahol Sforza Konstantin tartotta menyegzőjét
Aragoniai Kamillával; a Palazzo Almerici, most Mamiani, az Ateneo Pesaresevel,
amely magában foglalja az Olivieri-könyvtár (35 000 kötet, 6000 kisebb irat,
3000 kézirat, amelyek közt Torquato Tassótól és Polizianótól valók is vannak),
egy kis archivumot, kis régiségtárt, kitünő majolika- (550 db.) és
természetrajzi gyüjteményt; a Palazzo Machirelli, Rossini és Giulio Perticari
gróf szobrai. A várostól 3 km.-nyire a Monte Santo-Bartolón van állítólag a Kr.
e. 170. itt született Accius római tragikusnak sírja és a hegytetőn a Villa
Imperiale. P. eredetileg umbriaiak és etruszkok lakóhelye, Kr. e. 184 óta római
gyarmat, a keleti gótok uralma alól az exarchatushoz került, azután Pipin a
szentszéknek ajándékozta. 1285. A Malatesták, 1445. a Sforzák, 1512. a Roverék
birtokába jutott és 1631. visszakerült az Egyházi-Államhoz. A Roverék korában a
tudományoknak és művészeteknek volt a középpontja.
Forrás: Pallas Nagylexikon