Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Pestalozzi,... ----

Magyar Magyar Német Német
Pestalozzi,... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Pestalozzi, Johann Heinrich

oktatás

Johann Heinrich (Zürich, 1746. jan. 2.?Brugg, 1827. febr. 17.): svájci ped., a nev.-tört. egyik legnagyobb alakja. Olyan korban élt, amikor hazája mélyreható társ.-i átalakuláson ment át. Az abszolutikusan kormányzott kicsi városáll., Zürich ? a polg. demokratikus rend rövid ideig tartó uralma után ? a bontakozó kapitalizmus igényeivel számot vető kompromisszum jött létre a feudális uralkodó réteg és a tőke új urai között. Pestalozzi szűkös körülmények között élő családját a sebészorvos apa korán árván hagyta, és ő anyjának és egy önfeláldozó cselédlánynak a keze alatt ábrándos-életidegen ifjúvá serdült. Nősülése után, az 1768?1769. évben Zürich közelében megvásárolta a Neuhof nak nevezett birtokot, amelyen mintagazdaságot akart létesíteni, hogy családját eltartsa, és példájával a parasztnépen is segíteni tudjon. Sorozatos balsikerek után 1784-ben a Neuhofon szegényint.-et létesített. Társ.-i támogatással szegény gyermekeket fogadott magához, hogy gyapotfonással és földműveléssel megtermeljék eltartásuk költségeit, és közben emberhez méltó nev.-ben és oktatásban részesüljenek. Ötéves erőfeszítés után ez a vállalkozása is csődbe ment, és két évtizeden át Pestalozzi számára nem nyílt más lehetőség, mint hogy ? írásban küzdjön eszméiért. Irodalmi munkásságának ezt a korszakát a Die Abendstunde eines Einsiedler (?Egy remete esti órája? 1780) c. aforizmatikus írása nyitja meg. A legnagyobb sikert Lienhard und Gertrud (Lénárd és Gertrúd, I?IV., 1781?1787., m. kiadása Zsengeri Samu fordításában Bp. 1878.) c. regényes műve hozta, amelynek szerzőjeként Pestalozzit a francia konvent 1792-ben a ?Francia Köztársaság polgára? címmel tüntette ki. A francia forradalom ügye mellett tör lándzsát Ja oder Nein? (?Igen vagy nem?? 1793) c. értekezése. A korszakhoz nagyarányú tört.-filozófiai kísérlete, a Meine Nachforschungen über den Gang der Natur in der Entwicklung des Menschengeschlechts (?Vizsgálódásaim a természet menetéről az emberi nem fejlődésében? Zürich, 1797) zárja le. ? 1798-ban a fiatal Francia Köztársaság fellépése nyomán Svájcban is megdőlt a feudális rendszer, és megalakult a rövid életű ?egységes és oszthatatlan? Helvét Köztársaság, amely Pestalozzi előtt is megnyitotta az érvényesülés útját. Ô azonban Stans ban, egy a hadi események sújtotta vidéken létesülő árvaház gondját vállalta magára. Itt egyetlen gazdasszony segítségével 80 nélkülöző, züllésnek indult ? részben beteg ? gyermek gondozását-nev.-ét látta el egymaga. Féléves, hihetetlenül áldozatos munka után, amely majdnem életébe-egészségébe került, ezt a ped.-i vállalkozását is fel kellett adnia. Erről a vállalkozásról ad számot Stansi levél c. emlegetett írása. Pontosabb c.: Pestalozzis Brief an einen Freund über seinen Aufenthalt in Stans (?Pestalozzi levele egy barátjához stansi tartózkodásáról?). Ekkor, 53 éves korában született elhatározása mellett, hogy isk.-mester akar lenni, élete végéig kitartott. Még 1799-ben elkezdett tanítani Burgdorf ban, Dysli suszter isk.-jában. A következő évben azután néhány munkatársával a város kastélyában saját int.-et nyithatott. 1801-ben jelent meg legfontosabb elméleti-ped.-i munkája, amelynek a kiadó a Wie Gertrud ihre Kinder lehrt? (?Hogyan tanítja Gertrúd gyermekeit??) c.-t adta. Az int. híre hamarosan terjedt, messze Svájc határain túl is. Közben azonban a pol.-i viszonyok Pestalozzi számára kedvezőtlenül alakultak. A köztársasági rend és a reakciós erők mérkőzésének a Napóleon diktálta alkotmány vetett véget, amely ? néhány polg.-i követelmény érvényesítése mellett ? visszaállította a kantonális szerv.-et, és biztosította a vagyonos réteg uralmát. A burgdorfi kastélyba a berni helytartó települt be. Pestalozzi int.-e egy évre (1804) Münchenbuchsee ba költözött, ahol átmenetileg Philipp Emanuel von Fellenberg gel működött együtt. 1805-ben azután a Waadt kantonbeli Yverdon ban (Iferten ben) folytatta működését. A külső siker néhány évig még csak fokozódott: az int. a szó szoros értelmében világhírűvé lett. Virágkorában mintegy 20 tanítója és 150 növendéke volt, többnyire jómódú szülők gyermekei, Svájcon kívül más európai országokból, Amerikából, Dél-Afrikából is. Tömegesen keresték fel a ped. iránt érdeklődők. Így Mo.-ról a Brunszvik nővérek, Esterházy Miklós herceg. Hosszabb időt töltött az int.-ben Váradi Szabó János, a Vay fiúk kiszemelt nevelője. Közben 1818-ban Pestalozzi még egy kísérletet tett a régi tervének megvalósítására. Az összes műveinek kiadásáért kapott előlegből Yverdon mellett, Clindy ben szegényint.-et al. Ezt azonban csakhamar össze kellett vonni az anyaint.-tel, ami még csak fokozta az egyébként is súlyos problémákat. A bajok fő forrása Pestalozzi két legkiemelkedőbb munkatársának, Johannes Niederer nek és Josef Schmid nek a gyűlölségig fajuló ellentéte volt. Pestalozzi végleg elkeseredve adta fel a küzdelmet 1825-ben, és visszatért a Neuhof ba unokájához. Itt már folytak az előkészületek újabb szegényint. al.-ához, amikor Pestalozzi 1827-ben a szomszédos Brugg községben elhunyt. ? Társ.-szemléletét tekintve minden önkény ellensége volt. Különösen mélyen érezte át hazája dolgozó népének jogfosztottságát. Éles kritikával illette azonban a pol.-i rendszer alapjául szolgáló gazdasági viszonyokat is. Látta, hogy az ipari és pénztőke a még érvényben lévő céhes alkotmány sáncai mögött és a feudális kiváltságokra támaszkodva érdekeit még kíméletlenebbül tudja érvényesíteni. Elesett helyzetéből a szegény nép gyermekének a műv. útján sem nyílt menekülés. A korabeli népokt.-t Pestalozzi olyan épülethez hasonlítja, ?amelynek legfelső emelete a tökéletes építőművészet csodája, de ezt csak kevesen lakják. Legalul beláthatatlan embertömeg lakozik, melynek teljesen ugyanolyan joga van a napfényhez és a tiszta levegőhöz, mint a legfelső emeletieknek, azonban az ablaktalan lyukak undorító homályában magukra hagyják őket, sőt azoknak, akik semmi egyebet nem tesznek, csak fel merik emelni a fejüket, hogy a legfelső emelet lakóinak ragyogó életébe bepillantsanak, könyörtelenül kiszúrják a szemét.?

A bajok orvoslását közéleti fellépésének első időszakában még a feudális rend patriarkális viszonyainak eszményi formában való helyreállításától reméli, de a francia forradalmat már lelkesen üdvözli, és nem tagadja meg akkor sem, amikor a jakobinus terror hatására már sok külföldi híve elutasítja. A bontakozó új rendben azonban csalódnia kell, mert az sem szünteti meg a szegény nép nyomorúságát. ?Pártos vagyok a nép javára? ? e szavak jellemzik a legjobban mindenkori pol.-i magatartását. ? A szegény népet akarta felemelni, de legalább sorsát elviselhetővé tenni akkor is, amikor a nev. területére lépett, és ez a cél lebegett előtte mindvégig, még működésének azokban az évtizedeiben is, amikor körülményei a nép ügyének közvetlen szolgálatától messze elsodorták. ? Fél századnál hosszabb munkássága folyamán számos ped.-i eszmét vetett fel: próbát tett velük, fejtegette őket, hogy azután ismét új oldalról közeledjék hozzájuk. Bár többször megkísérelte, összefüggő, logikusan felépített ped.-i rendszert sohasem dolgozott ki. ? A ped.-ban legkorábbi és mindig visszatérő tétele az ember ?egyedi helyzetének? meghatározó volta. Az embert meghatározó körülmények mintegy körkörösen tágulnak: ?Az ember bölcsessége és ereje távolabbi kapcsolatok számára mindig valamely közelebbi kapcsolat kiművelt erejéből fakad.? A legszűkebb, egyúttal pedig a nev. szempontjából legfontosabb kör a családi környezet, ?az emberiség házi viszonyai?, v. később, az anyának a nev.-ben betöltött szerepét jobban érzékeltető szóval: ?a lakószoba?. A lakószobának a körében a hivatásra és rendi állásra való nev.- is benne foglaltatik, de ezt ?mindig alá kell rendelni az embernev. általános céljának?. Ennek a körnek mintegy megsokszorozódását jelenti az áll., de ugyaninnen vezet az út az összemberi közösségbe való beilleszkedés távlatáig is. Nagyszabású tört.-filozófiai kísérletében azonban ezt a tételt dialektikus összefüggésbe állítja: ?Annyit hamar megláttam, hogy a körülmények teszik az embert, de éppen olyan hamar azt is láttam, hogy az ember alkotja a körülményeket, megvan benne a képesség, hogy azokat sok vonatkozásban a maga akarata szerint irányítsa.? ? A ?lakószoba? közp.-i alakja az édesanya. Ô gyermekének term.-es nevelője. Lénye, tevékenysége szinte észrevétlen, mégis minden gyümölcsöt ő érlel ?mint Isten napja?. A családi együttélés minden erkölcsi, értelmi és testi nev. kiindulópontja, itt jön létre a legterm.-esebben a tanítás és a termelőmunka egysége is. ? A ?lakószobának?, az egyszerű ember családi otthonának a szükségleteire irányul Pestalozzi figyelme akkor is, amikor az ?el. módszer? kidolgozásához fog, márpedig a szegény ember gyermekére tekintettel az oktatás eszközeit finomabban kell kidolgozni, mint a gazdag ember gyermeke számára. ? A Pestalozzi korabeli képesség-lélektani felfogás szerint az emberi lélekben eleve benne rejlenek az erők és ösztönök, csak kifejlődésükről kell gondoskodni. Ezek az erők: az ismerés, az akarás és a ?művészet?. (Az utóbbinak az értelmezése változik. Többnyire kb. ?ars?, a mesterség, azaz a technikai képesség értelmében használja. A fogalom szélesebb értelmezését jól tükrözi a Tavasi Lajos használta szó: tehetés.) Az emberi lélek erői egymástól függetlenül léteznek, saját tv.-eik szerint fejlődnek. A nev. lehetősége tehát nem határtalan: a nevelő nem teremtő, hanem inkább kertész. Ugyanakkor Pestalozzi hite szerint még a gyengeelméjűben is megvannak a feltételek bizonyos fejlődésre, vannak erői, amelyek bizonyos képzéssel elégségesek emberhez méltó élet fenntartására. Ennek érdekében arra törekszik, hogy felkutassa és lélektanilag helyes rendbe állítsa az emberi tudás elemeit. Kiindulópontja a szemlélet: ?Az emberi tudás igazi alapja a term. szemlélete, mert ez az emberi megismerés egyetlen alapja.? Mindaz, ami rajta túlmutat, a szemléletből való elvonás. ? A ?módszer? célkitűzése, hogy megtalálja a kellő fokozatosságot, amelyen át az érzéki benyomások a tiszta fogalmak szintjére emelkednek. Az egész koncepció szimbóluma a fa: ?Utánozd a fenséges term. tevékenységét, amely még a hatalmas fa magjából is először is egy szemmel nem látható csírát fakaszt, majd azután az éppen ennyire észrevehetetlen, de naponta és óránként fokozódó növekedés révén kialakítja mindenekelőtt a törzs, azután a főágak, majd a mellékágak sarját, végül a legutolsó gallyacskákat, amelyek a mulandó leveleket tartják.?

Az érzéki benyomástól a szemléleten, majd a képzeten a fogalomig vezető úton kulcsfontosságot tulajdonít az általa felfedezni vélt ?elemi pontoknak?: a szemlélet alkotóelemeiként értelmezett számnak, alaknak és szónak.

F. m.: Pestalozzi válogatott pedagógiai munkái. I?IV. Bp. 1879?1880.; Sämtliche Werke. Berlin?Leipzig, 1927.; Pestalozzi válogatott művei. Bp. 1959.

Zibolen Endre



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is