Pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolája
neve a budapesti egyetemen teologiát különféle
egyházmegyékből való növendékpapok egyesületének, melynek célja a hazai nyelv
művelése. A pesti növendékpapok már régóta lelkesedtek a nemzeti nyelv és
irodalom iránt, bizonyítja ezt az a körülmény, hogy 1814. Berzsenyi Dániel első
dalainak megjelenését ők tették lehetővé, akikhez a székesfehérváriak is
csatlakoztak. Az 1825-iki országgyülés tárgyalásainak behatása alatt 1829.
elhatározták, hogy szabályszerü «magyar társaság»-ot alapítanak, de ezt az
akkori elöljáróság a nem magyar ajku növendékek áskálódásai folytán még csirájában
elfojtotta. De nem sokáig nyugodtak, mert 1830 máj. 31. Ihász György (Gábor)
indítványaira új egyesület megalakítását mondották ki, de különféle akadályok
leküzdése folytán csak 1831 máj. alapíthatták azt meg véglegesen, miután u. a.
év máj. 8. Rudnay Sándor akkori bibornok-hercegprimás az egyesületet helyben
hagyta és Gymnasium hungaricum nevet adván neki, az egyesület alaptörvényeit is
körvonalazta. Máj. 22. elkészültek az alapszabályok, melyek csekély
módosításokkal mai napig is fennállnak, és az iskola életbe lépett. A tagok
szorgalmasan működtek: külföldi nyelvekből fordítottak és eredeti munkákat
irtak; munkálkodásuk gyümölcseit kezdetben Guzmics Izidor Egyházi Tár c.
folyóiratában, később önállóan Munkálatok c. alatt hozták nyilvánosságra (az
első köt. 1833 márc. jelent meg). A szabadságharc zajában az iskola szünetelt,
1850. azonban új életre kelt egyházirodalmi iskola név alatt. Munkálataikból az
59. kötetet adták ki, amelyekben a kat. egyházirodalmat számos kitünő művel
gyarapították. V. ö. Séda Ernő, A közp. növendékpapság magyar egyházirodalmi
iskolájának története (Budapest 1874).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|