Pete

(ovum, ovulum), a petefészekben fejlődő tojás. A legegyszerübb pete gömbölyü sejt. Üvegszerüen átlátszó hártya, a fénylőöv (zona pellucida) veszi körül. A sejtprotoplaszma v. peteszék (vitellus) finom fonalakból alkotott váz és ebben zsírfényü átlátszó szemecskékből, a peteszékszemecskékből áll. A peteszékben foglalt magot v. csirahólyagot egynemü finom birok veszik körül, benne finom fonalak és tiszta folyadék van, valamint egy sejtmagocska, a csirafolt is található benne. A legtöbb pete fénylőövén számos finom csatornát lehet látni, sok állatnál a fénylőövön nyilás (mikropile) is van; mindezek a termékenyítésre fontosak. A mikropile kiválóan számos gerinctelen állat és a halak petéin fordul elő, de számos magasabb rendüek petéin is találták. A halak hüllők, reptiliák és madarak igen nagy tojásaiban a főpeteszék csak kis helyet foglal el. A madártojás bennékében a főpeteszék az u. n. kakashágást alkotja. A béka petéin a főpeteszék festéke és könnyebb fajsúlya által tünik fel; úszópetén azért a főpeteszék mindig felül látható. A petetojás többi részét mellékpeteszéknek nevezik. Az ember és emlősök petéin a mellékpeteszéket a főpeteszékben elszórtan látható gömböcskék képviselik. Az emberpete azért igen kicsiny, átlag 0,17 mm. átmérőjü.

P. a növénytanban (magrügy, magcsa, gemmula), a virágzó növények nőivarszerve, melyben a termékenyítő petesejt van, s termékenyülve csirának alakul, mire az egész pete mag lesz. A pete tehát a magnak mintegy fiatal kora. A pete a magrejtőben a magsarjasztóból fejlődik. Mint aprócska rügyecskét szabad szemmel is fel lehet ismerni. Részeit a magsarjasztóhoz mint kurta nyelecske a petekötő (funiculus umbillicaris, köldökzsinór) köti, melyen át többnyire egy edénynyaláb huzódik a magsarjasztóból.

Forrás: Pallas Nagylexikon