Petefészek-kiirtás

(castratio, ovariotomia). A petefészek, amelynek rendes élettani működése oly nagy fontosságu a nő életének virágzó korában, kórosan elváltozva sokféle és nehéz szenvedéseknek lehet az oka, olyanoknak, amelyek v. megszünnek v. egyáltalán nem lépnek fel abban a korban, midőn a nő a matrónaságba lép, amikor a petefészkek rendes funkciói elalvóban vannak: a peteérés megszünt s ennek nyomában a hószámi vérzés is elapadt. Ezt a matrónaságot mesterségesen létrehozni, siettetni az ovarium funkcióinak megszüntetését, anticipálni a klimaxot a nőnél: ez a P. feladata; ilyen célból szabad ma fiatalabb beteg asszonyon a petefészkeket kiirtani, ha csakugyan várhatjuk, hogy e műtevéssel a szenvedések véget érnek, amelyek már oly nagyok, oly tűrhetetlenek, hogy a természetes klimax bekövetkezéséig várni nem lehet. Ilyen bajok: régi gyuladási folyamatok, álhártyás összenövések a méh és petefészkek körül, ha azok gyógyításában minden konzervativ eljárás már cserben hagyott, s e bántalmak kiséretében fellépő fájdalmak, különösen a tisztulás idejében (dysmenorrhoea) a beteg életét egészen megkeserítették; ilyen a csillapíthatatlan vérzés méhrostdaganatoknál, amelyek csak életveszéllyel vagy éppen nem irthatók ki; ilyen baj a csontlágyulás (osteomalacia), továbbá fejlődési hibák a méhben s egyebek. nem szabad kasztrálni a nőt ideges bajokban, aminthogy sokan tették, mert ennek csak szuggesztiv hatása lehet; szuggesztiv szernek azonban kockázat a P., mert ez életveszélyes műtéttel. L. még Kasztrálás és Herélés.

Forrás: Pallas Nagylexikon