Péterfy

1. Jenő, filozofiai és irodalomtörténeti iró, esztetikus, szül. Budapesten 1850 jul. 8. Iskoláit és egyetemi tanulmányait Budapesten elvégezvén, 1872. tanári és doktori oklevelet nyert. Ez évtől tanár a budapesti belvárosi, majd a józsefvárosi községi főreáliskolán. 1887 óta a Kisfaludy-társaság tagja. 1880-ig három éven át az Egyetértésnek volt szinbirálója. Több jeles irodalmi tanulmányt irt a Budapesti Szemlében, nevezetesen Eötvös József báróról, Kemény Zsigmondról, Bajza Józsefről, Jókairól, Ibsenről, Danteról, Taine-ről stb. Ez essayeket eredeti és mélyreható itélet és kiválóan művelt ízlés esztetikai irodalmunk becsesebb termékei közé avatják. Fordította Taine művét: A XIX. szászad francia folozofusai (a Bánóczi és Alexander szerkesztette Filozofiai Irók Tárában IV. köt.) s kiadott egy magyar Platon-kötetet: Platon válogatott művei (u. o. X. kötet). A Kisfaludy-társaság pártolói könyvtárába Mayer Konrád A szent c. történeti elbeszélését fordította.

2. P. Sándor, pedagogus, szül. Nemes-Csoón (vas) 1841 aug. 3. 1852. Kőszegre ment s ott az algimnáziumi osztályokat végezte. Tovább nem tanulhatott, családi körülményei megakadályozták. 1857. a soproni esperességi tanügyi bizottság előtt letette a tanítói vizsgálatot. Azután nevelősködött. Több helyen való tanítóskodása után 1863-tól fogva a győri ev. iskolában működött. Innen hivták el 1865. a pesti ág. hitv. ev. gyülekezethez, mely gyülekezet 1874. iskolája igazgatását is reá bizta. 1877. a budapesti állam tanítónőképző intézethez nevezték ki a pedagogia tanárává. Ebben az állásában működött 1896. történt nyugdíjaztatásáig. Jelenleg a kisdedóvóképző intézet és kisdednevelés körében értékesíti tapasztalatait. A népnevelők pesti egyletének hosszu ideig elnöke volt. Egyike volt azoknak, kik az egyetemes tanítógyüléseket létrehozták. Ő alapította az Eötvös-alapot (l. o.). A tanítóság országos bizottságának tevékeny tagja s a képzőintézeti tanáregyesületnek elnöke. A minisztérium 1868. a tankönyvbiráló bizottságba hivta meg, 1872 óta a közoktatásügyi tanácsnak is tagja volt. Nyugdíjaztatásakor ő felsége királyi tanácsosi címmel tüntette ki. A tanítóság pedig arcképét lefestette s az ugyanaz évben (1896) ülésező egyetemes tanítógyülésen nagy ünnepeisséggel leplezte le. Irodalmi munkássága egészen a népoltatás szolgálatában fejlődött ki. Szervezeti művek, alapszabályok, jegyzőkönyvek, naplók kerültek ki tolla alól, mind a népiskolai nevelés érdekében. Külön, az egyes fokozatokat tekintve, a kisdedóvodák számára szerkesztette társaival azt a becses anyaggyüjteményt (mesék, verses és dalos könyvek), melyet a közoktatásügyi miniszter előzetes birálat nélkül ajánlott a kisdedóvóknak. A népiskolák számára irt abécét, olvasókönyveket, a felnőttek számára hasonlóképen, azután irt nyelvtani példatárakat stb. Résztvett a képzőintézetek számára irt olvasókönyvek szerkesztésében stb. Szerkesztette a Népnevelők Lapját. Irt a Vasárnapi Ujságba, Néptanítók Lapjába, melynek 1896 óta egyik segédszerkesztője, a Pedagogiai Társaság Évkönyveibe, a Molnár Aladár által megkezdett Néptanítók Ismerettárába stb. Az ezredéves kiállítás alkalmából a kormány megbizására megirta a magyar népoktatás történetét két kötetben.

Forrás: Pallas Nagylexikon