Petersen Peter

(Grossenwiehe bei Flensburg, 1884. jún. 25.?Jena, 1952. márc. 21.): német nev.-tudós, reformped. Középisk.-i tanulmányait követően tört.-et, anglisztikát, filozófiát és teol.-t hallgatott több német egy.-en. Ezt követően az ismert hamburgi reformisk., a Lichtwerkschule vez.-je, majd a hamburgi (1920?) egy. professzora, a jénai egy. ped.-i tanszékének (1923?) gyakorlóisk.-jának vez.-je, az új ped.-i törekvések egyik legismertebb szakértője lett. Széles körű munkakapcsolatban állt a reformpedagógia több jelentős képviselőjével. A New Education Fellowship (Új Nevelés Világligája) 1927-ben Locarnóban megrendezett konferenciáján mutatta be első ízben Jéna-terv néven, nagy visszhangot kiváltó isk.-koncepcióját. ? Petersen isk.-modellje a korszak reformped.-i törekvéseinek mintegy összegző-záró szintézise. A reformkoncepció sikere nyomán az 1930-as években Petersen számos egy. vendégprofesszoraként tevékenykedett, isk.-kísérletét mély elkötelezettséggel és tud. felelősséggel fejlesztette tovább. A nagy hagyományú gyakorlóisk.-t 1950-ben a keletnémet hatóságok, mint a weimari időszakból visszamaradt reakciós, pol.-ilag veszélyes csökevényt megszüntették. ? Petersen a nev.-t az emberi lét alapvető, a közösségtől elválaszthatatlan funkciójának tekinti, ami által az egyén erkölcsileg szabad személyiséggé válik. Ped.-i koncepciójában az igazán hatékony gyermeki fejlődés lehetőségét a term.-tel és az emberekkel, a társ.-mal elszakíthatatlan kapcsolat adja, amely során az egyén mindenkori feladatainak függvényében úgy alakítja ki személyes életét, hogy közben ne veszítse el kapcsolatát a közösséggel. A nev. társ.-i jellegéből fakadóan a nevelő tudatos tevékenysége önmagában nem elegendő a kellő hatáshoz, ennél többre, olyan intézményekre van szükség, amelyek ?életközösségi? isk.-ként a társ.-ban megjelenő sokszínű tevékenység lehetőségét biztosítják a gyermeknek. A legfontosabb ped.-i feladat olyan nevelőközösség megformálása, amely a gyermek fejlődési sajátosságait veszi alapul, a társ. szerves részét alkotja, és képes arra, hogy a gyermeket gazdagabban és értékes tagként vezesse be a nagyobb közösségbe.

F. m.: Aufstieg der Begabten. Berlin, 1916.; Gemeinschaft u. freies Menschentum. Berlin, 1919.; Allgemeine Erziehungswissenschaft. I?II. Berlin?Leipzig, 1924?31.; Die neueuropäische Erziehungsbewegung. Weimar, 1926.; Pädagogik. Berlin, 1932.; Führungslehre des Unterrichts. Langensalza, 1937.

Németh András