Pétery

Károly, iró és publicista, szül. Mezőtúron 1819., megh. puszta-poói birtokán (Mezőtúr mellett) 1877 okt. 21. iskoláit születése helyén kezdte, a debreceni kollégiumban folytatta, s Budapesten végezte be, hol szépirodalmi dolgozataival, melyeket Péter Károly név alatt bocsátott közre, már ekkor is kitünt. Számos elbeszélést közöltek tollából az Athenaeum, Honderü, Életképek s Vörösmarty és Bajza már akkor szép jövőt jósolt a könnyü tollu és szellemes ifjunak (Mazeppa c. novelláját Bajza a Byroné mellé állította). Azonban a szépirodalmat inkább műkedvelőkép űzte. A szabadságharc alatt mint nemzetőr főhadnagy működött, a forradalom után pedig elvonulva gazdaságának és tanulmányainak élt, a külföldi nyelveket saját szorgalmából megtanulta, s ritka történettudományi szakismerettel birt. 1861. kezdte meg nyilvános politikai szereplését; szülőhelyén képviselővé választatván, e kerületet egész 1872-ig képviselte mint a szélső baloldal előkelő tagja. Azontul nem fogadta el a képviselői mandátumot, de annál nagyobb tevékenységet fejtett ki az irodalom terén, többnyire Névtelen aláirással. Önálló munkái: A jezsuiták, történelmi tanulmány (Budapest 1873); Az utolsó Bebek c. regény (először az Egyetértés tárcájában, majd önálló kötetben). Utolsó (illetőleg posthumus) műve Csöndes napokból, regény két kötetben (Szarvas 1883).

Forrás: Pallas Nagylexikon