Pethe

Ferenc (kis-szánthói), gazdasági iró és tanár, szül. Büd-Szentmihályon (Szabolcs) 1762., megh. Szilágy-Somlyón 1832 febr. 22. Atyja, ki szegény nemes ember volt, a debreceni ref. főiskolán taníttatta, hol tanulmányait mint tógátus befejezvén, Udvariban töltötte tanítói éveit, mire 1788. Utrechtbe (Hollandia) ment tovább tanulás végett. Más egyetemeket is felkeresett, Német- és Angolországban utazásokat tett s összesen 8 évet töltött külföldön, miközben a mezőgazdaságra kiváló figyelmet fordított. Vállalkozó szelleme korán nyilvánult, mert már Utrechtben könyvkiadással foglalkozott, ott 1794. Károlyi Gáspár fordításában a bibliát magyar nyelven 11 000, Szenci Molnár Albert fordításában pedig szt. Dávid zsoltárait 3000 példányban kinyomatta, amiért az angol regenstől 36 db. arany súlyu érmet kapott jutalmul. A külföldről 1796. visszatérve, Bécsben telepedett le s ott előbb Magyar Ujság, mely Magyar- és Erdélyországban a gazdaságot és szorgalmatosságot irányozza c. lapot kezdett kiadni, melynek címét a 25. számtól fogva Gazdaságot célozó ujság-ra s a 36. számtól Vizsgálódó magyar gazda címre változtatta át. 1798. Ungarische Grammatik címen németek számára magyar nyelvtant adott ki Bécsben. Irodalmi működése Festetics György gróf figyelmét fordította rá, ki őt Keszthelyre a Georgikonhoz hivta, hol 1797 okt. 1. kezdte meg működését mint könyvelő; 1799 aug. 30. tiszttartó lett. Keszthelyen való 41/2 évi tartózkodás után 1801 aug. 30. saját felmondása alapján eltávozott onnét, de hova, az nem ismeretes. Utóbb Esterházy herceg 10 uradalmának főtisztje és más uradalmak főigazgatója lett. Az 1814. év kezdetén ily hosszu cím alatt: Nemzeti gazda, vagy a magyar nemzet nemzeti gazdasága s ebbeli kereskedése virágzásának előmozdítása, melyet a nemzet szorgalmas fiainak segedelmekkel hetenkint készítgetett K. P. F. Bécsben gazdasági szaklapot indított, mely még egy évig ott jelent meg, azután Pestre hozta és itt egész 1818 végéig folytatta, mire megszüntette azt. Tiz év mulva Erdélyben adott megint életjelt magáról, hol az Erdélyi Hiradót indította meg s azt a 9. kötetig, a Nemzeti Társalkodót pedig 11/2 évig adta ki. A szilágysomlyói temetőben nyugvó porai fölé veje 1835. 3 m. magas síreméket állíttatott. P. nagyon termékeny és sokoldalu iró volt. Legnagyobb értékü terjedelmes művét: Pallérozott mezei gazdaság, melyet a magyar mezei gazdaság tökéletesbbítésére, a haza természetéhez s a nemzet állapotjához szabva, theoretice és practice kidolgozott K. P. F., három vaskos kötetben adta ki. Az első kötet Sopronban jelent meg 1805-ben 776 oldalon, a 2-ik kötet Pozsonyban 1808-1813-ban, a 3-ik kötet 1814. Bécsben, a Nemzeti Gazda kiadóhivatalában jelent meg. Egyéb művei még: Magyar mathesis (Bécs 1812, 2 kötet); Természethistória és mesterségtudomány (a tanítók és tanulók szükségekre s az ebben gyönyörködők hasznokra, Bécs 1815, 1. köt., több nem is jelent meg); Pestis ellen oltalom (1816); Méhtenyésztés (a Pallérozott mezei gazdaságból, 2. kiad. Pest 1816); Praktische Anleitung zum zweckmässigsten Anbau der Runketrüben (1817); Budai szőlőm (Kolozsvár 1827); A földmivelési kémia gyökere (Davy után angolból, 1815); Időpróféta vagy időváltozást jövendölő pókok (a Quatremer-Dijouval értelmei szerint unalmas várakozásban irta K. P. F. Pest 1817); Európai mértéktár (Jockl szerint, 1829-30, 2 köt.). Kiadta Rohlwes Baromorvos-könyvét, ford. Kerekes Ferenc (1814). V. ö. Galgóczy, Emlékkönyv I. és Deininger, Keszthelyi gazd. tanintézet évkönyve 1885.

Forrás: Pallas Nagylexikon