Petneházy

-család, régi nemes család, mely nevét ősi fészkétől, a Szabolcs (1411 előtt Szatmár) vármegyében fekvő Petneházától vette. Kiválóbb tagjai: P. Márton, Zsigmond király kedvelt tanácsadója volt, akit többször kisért külföldi útjaiban. 1417. Konstanzban címeres levelet és pallosjogot nyert tőle. - P. Barnabás a XIV., P. György pedig a XV. sz. elején, mint nagyváradi kanonok említtetnek. - P. István nagy szerepet játszott Bethlen Gábor erdélyi fejedelem uralkodásának idején. A fontos borosjenői végvárnak főkapitánya volt. Birtokába jutott Világos vára is a hozzá tartozó uradalmakkal. Bethlen többször felhasználta diplomáciai természetü ügyekben is; igy midőn anikolsburgi béke értelmében 1622 jan. 15. Kassán átadták a koronát II. Ferdinánd király biztosainak, a fejedelmet Károlyi Mihály mellett P. képviselte. megh. 1632 körül. Feleségi, szatmári Király Anna éveken át I. Rákóczi Györgynének, Korántffy Zsuzsannának főudvarmesternője volt. - P. Péter és Zsigmond a XVII. sz. elején Szabolcs vármegyének alispánjai. - P. Miklós ugyanott tábla-, György pedig szolgabairó. A család leghiresebb tagja: P. Dávid (l. o.). Ennek fia P. Zsigmond. 1707 jan., mint 22 éves ifju, II. Rákóczi Ferenc nemesi testőrségébe lépett. Miután vitézül részt vett az 1707-1708-iki hadjáratokban, 1709 jul. mint hadnagy átment az udvari gyalog palotás-ezredbe. A szerencsétlen romhányi ütközet után (1710 jan. 22.) ezredével Munkács várába húzódott. Midőn a várat 1711 jan. 24. feladták a császári seregeknek, ő is a legutolsók között tette le a fegyvert. Ezután a magánéletbe vonult vissza. Megh. 1722. - P. János 1709. II. Rákóczi Ferenc pártján mint hadbiró működött a Mikházy György-féle abaúji huszárezredben. - P. György 1685 körül Thököly Imre illyei jószágigazgatója, majd II. Rákóczi F. alatt a vajdahunyadi uralom tiszttartója volt.

P. Dávid, P. Istvánnak (valószinüleg szendrői végvári tisztnek) fia, szül. 1645 körül, meghalt 1687 elején. Ugy látszik, hogy a debreceni református kollégiumban végezte tanulmányait. Csakhamar a katonai pályát választotta és huszár lett. 1687-79. már mint ezredes vitézkedik Thököly Imre kurucai között. Hiressé tette nevét a felsőmagyarországi hadjáratokban. 1683 nyarán Thököly előhadainak nagy részét P.-nak, a legvitézebb kurucnak vezetésére bizta. Midőn a nagyváradi pasa elfogta Thökölyt, P. több kuruc tiszttársával a törökök elleni boszuból I. Lipót király pártjára állott. Részt vett Kassa, Szolnok, Szarvas és Aradnak a töröktől való visszafoglalásában. Ez utóbbi alkalomkor tanusított érdemeiért I. Lipóttól 1686 jan. 14. mint királyi lovasezredes nagy katonai kitüntetésben részesült: aranyláncot és a király képével ellátott arany érmet nyert. Nagy szolgálatot tett huszrájaival Budavárának visszafoglalásában. Cserei Mihály (l. o.) historiája alapján sokáig azt is hitték, hogy a döntő roham napján (1686 szept. 2.) 800 hajdu élén először érkezett fel a vár falára. Újabb kutatások (v. ö. Némethy Lajos, Kik voltak az elsők Buda várában? Századok 1886 márc.) kiderítették, hogy e dicsőség a különböző oldalakról először érkezett körményesi Fiáth János és Pechmann Márton Günter őrnagyokat, valamint Ramócsaházy Endre századost illet meg, nem pedig a szintén hősiesen küzdő, de ez időben másutt elfoglalt P.-t. Csereinek azon állítása is meg van már cáfolva, hogy P. I. Lipóttól grófi címet kapott s hogy őt irigyei megmérgezték volna. Özvegye és gyermekei Zemplém és Szabolcs vármegyében nagy jószágokat nyertek királyi adományban. V. ö. Thaly Kálmán, a P.-család származékrendje (Turul 1884. évf.).

Forrás: Pallas Nagylexikon