Petrőczi

Kata Szidónia, Pekry Lőrinc grófné, költőnő, szül. 1658 végén, megh. 1708 Buzgó prot. családból származott, leánya volt petrőci és kaszavári P. Istvánnak és Thököly Éva grófnőnek, unokatestvére Thököly Imre fejedelemnek. Anyja korán elhalt s mint félárva nevelkedett Kaszavárban. Atyja 1670. a Zrinyi-Frangepán összeesküvés miatt jószágait vesztvén, Erdélybe menekült, s ott ment nőül P. 1675-56 körül Pekry grófhoz. Házasságuk első évei az ózdi kastélyban és a fejedelmi udvarnál boldogan teltek, de nemsokára csapások érték: testvére, atyja halála, s férje elhidegülése; egyedül lánykái nevelésében s a vallásban és költészetben talált enyhülést. Ez időből származnak s érzékeny szivének akkori fájdalmait fejezik ki költeményei. Férje is börtönbe került Teleki ármányai folytán 1679. s jószágait elkobozták. P.-nak sok utánjárással sikerült Apafinál kieszközölni férje szabadon bocsátását, aki ettől fogva haláláig a leghivebb szeretettel ragaszkodott nejéhez. Pekra jószágai Teleki kezében maradtak, aki tovább is fondorkodott, mig Pekry elunván ezt, kibujdosott Erdélyből, s mivel különben Magyarországon elő nem mehetett, katolikussá lett, mire grófi címet kapott; Apafi halála után tért vissza Erdélybe, jószágait ugyan nem, de a magáéit visszakapta, 1692. Fejér vármegye főispánja és Udvarhely főkapitánya lett. P.-t mélyen bántotta férje katolizálása, s akkor lefordította Majer Józsefnek a vallásváltoztatás ellen irt könyvét és kiadta Hamburgban ily cím alatt: A pápista vallásra hajlott lutheránusok lelkek esméreteinek kínja (1690). Általán később nem verseket, hanem vallási könyveket irt. II. Rákóczi Ferenc idejében Pekry kuruc lett, tábornokká emelkedett és jó ideig Erdélyben működött, lovassági tábornok és Erdély főparancsnoka is volt s legutoljára 1707. tábornagyi rangot nyert. Ezalatt P. Rabutin fogságába került 5 leányával s egy évnél tovább Szebenben raboskodott, mig 1704 nov. ki nem cserélték; a rabságban kisebb mértékü szélhűdés is érte. Férje mint kuruc, ismét visszatért a protestáns vallásra, s P. ennek örömére és férje szebeni fogsága emlékére fordította Arnd János művét: Kereszt nehéz terhe alatt elbágyadt sziveket élesztő jó illatu tizenkét liliom (Kolozsvár 1705), mely műnek második kiadását unokája, Dániel Polixena eszközölte 1764. Szintén Arad János után fordította: Jó illattal füstölgő igaz sziv c. könyvét is (Lőcse 1708). Versei az ózdi kastélyban maradtak fenn, nagyrészt saját kezeirásában, összesen 45 darab. B. Radák Istvánné, Rédey Klára fedezte fel, majd Thaly másolatát vette s ismertette és a legtöbbet közölte is, P. életrajzával együtt az Athenaeum c. folyóirat 1874-iki folyamában. Költeményeinek fő jelensége a mély és igaz érzés, mellyel azonban nincs arányban a költői fantázia és az alakító képesség. Mindazonáltal az irodalomtörténet P.-t a XVIII. század jobb lirikusai közt említi. V. ö. Thaly idézett cikkét, Beöthy Képes irodalomtörténetét, Bodnárt.

Forrás: Pallas Nagylexikon