Petrográfia

(gör., a. m. kőzettan), az a tudomány, mely a kőzeteknek (l. o.), mint földünk szilárd kérge anyagának minőségével, szerkezetével, összetételével és mindennemü egyéb viszonyaival foglalkozik. Litologia is a neve, de kevésbbé használatos, mint a P. Mint a geologiának egyik fontos ága P.-t geologiának is mondható (l. Geologia). Tulajdonképen azóta fejlődött önálló tudományággá, amióta a mikroszkópot belévonták a kőzetek tanulmányozásába, illetőleg amióta vékony csiszolatokon vizsgálják a kőzetek mindennemü viszonyait. Henty Clifron Sorba, dilettáns geologus Scheffeieldben 1850. készítette az első vékony csiszolatot meszes homokkőből, hogy annak szerkezetét mikroszkóp alatt tanulmányozza. Kezdetben kevés követőre akadt, csak miután 1858. On the mocroscopical structure of crystals, indicating the origin of minerals and rocks c. klasszikus értekezése látott napvilágot, kezdtek foglalkozni az ásványok és kőzetek mikroszkópos tanulmányozásával. Különösen német tudósok karolták fel a vizsgálatnak ezt a módszerét és alapját vetették meg vele a P.-nak. Első sorban Zirkel Ferdinánd, jelenleg lipcsei tanár és a legterjedelmesebb P. szerzője, volt úttörő; nyomában Vogelsang (Philosophie der Geologie u. mikroskopische Gesteinsstudien, 1867), Laspeyres, Tschermak, kiválóképen pedig H. Rosenbush, jelenleg heidelbergai tanár és a legjelesebb petrografus, fejlesztették e tudományt nagyra. Franciaországban különösen Des Cloizenai, Fouqué és Michel Lévy szereztek a P. fejlesztése körül nagy érdemeket; hazánkban pedig különösen Szabó József, aki nemcsak egyike a legelsőknek volt, aki a mikroszkópot a kőzettani vizsgálatok alapjául vette, de egyúttal megalapítója egy a kőzettani vizsgálatok szolgálatában álló mikrokémia-módszerek, melyek egészen új szempontokat nyitottak meg (l. Kőzetek), továbbá pedig az ásvány- meg kőzettani szintetikai tanulmányok. (L. Kisérleti geologia és Mesterséges ásványok.) A. P. irodalmát, l. Kőzet.

Forrás: Pallas Nagylexikon