Petroleum-lángzók

vagy égők, oly szerkezetek, melyek segítségével a petroleumot a világítás céljaira értékesítjük. A mai P. ősei azok az olajlángzók, melyeket a mult század vége felé kezdtek használni. Kiinduló pontul tekinthetjük a leger-féle lapos belü lángzót, melyet 1783 körül Párisban használtak először. Ezt a találmányt messze tulszárnyalta Amié Argand-é (l. o.), aki 1789. használta először a körbelet és a láng belsejébe való levegővezetést; sőt Quinquet társaságában sikerült neki a lámpaüvegeket is meghonosítani. Ettől kezdve a találmányok egész sora jegyehető fel, mivel azonban mindezek az olajvilágítást szolgálták, a petroleumnak mint világító anyagnak térfoglalása következtében értéküket veszítették. Ma az olajlámpákkal legfeljebb csak a hajókon találkozunk, hol őket tűzbiztos voltuk miatt használják. A petroleumot lámpákban 1819 körül először Galiciában égették; azonban általános elterjedését a világításnak ez a módja csak az 50-es években nyert. Az első jobb és célirányosabb lángzót 1855. az É.-amerikai Silliman szerkesztette. A kontinensen az első petroleumlámpát 1862. készítették Amerikából behozott minták szerint. Kezdetben lapos v. lepkelángzók gyártásával foglalkoztak, 1868-tól kezdve pedig a körlángzók készítését is felkarolták. Rendes méretek voltak az 5-7-10 és 14 vonalas lepke- és a 10-12 és 14 vonalas körlángzók. A P. szerkezete jó ideig változatlan maradt, azonban a petroleummal való világítás évről-évre nagyobb tért hódított, olyannyira, hogy a repce- és szolárolaj-világítás csakhamar megszünt. A lángzók szerkezetének javítására irányuló modern mozgalomban az első lökést a mitrailleuse-lángzók feltalálása adta. Noha ezek nehéz kezelésük miatt nem váltak be, annyi hasznuk mégis volt, hogy megtanították a gyárosokat arra, hogy igenis lehet nagyobb fényhatásu égőt szerkeszteni. Használni kezdték - habár még egy kissé ügyetlen levegőmegosztással - a lángterelőt is. Az első alapos javítás 1882-ben történt, mikor először alkalmazták az olajtartón keresztül a láng belsejéhez menő légvezetést. E mellett érvényesülni kezdett a regenerativ rendszer is a lángterelőnek felhasználásával olyképen, hogy a beáramló levegőt ennek segítségével előmelegítették. Mily eredményre vezetett ez a találmány, mutatja az a körülmény, hogy manapság 60, sőt 80 gyertyafényü petroleum-lámpára is akadhatunk. hogy azonban még ma sem értük el a fejlődés legmagasabb fokát, mutatja az u. n. lucigen-világítás, mely nem egyéb mint a petroleumnak komprimált levegővel való elégetése és a mult évben feltalált petroleum-gázvilágítás. A lángzógyártás s vele kapcsolatos lámpaipar legjobban kifejlődött Németországban. Ausztriának két nagy lámpagyára van (Ditmaré és Brunneré); nálunk pedig egy működik: a Magyar lámpagyár és fémáru részvénytársaság Kőbányán.

A. P.-at legcélszerübben a bél alakja szerint osztályozhatjuk, mert a szerkezet e szerint módosul. Vannak: 1. lapos- v. lepkelángzók, lapos béllel; 2. mitrailleause-lángzók több zsinóralaku béllel, és 3. körlángzók, tömlőalaku vagy köralakra hajlított lapos béllel.

[ÁBRA] 1. ábra. Körlángzó lángterelővel.

Azonban, tekintve a láng és bél helyzetét, találunk felfelé égő és lefelé égő lángzókat. A lapos belü petroleum-lángzók olcsóságuk következtében nagyon elterjedtek. Szerkezetüket alkotja a légvezető és az égő alkotórészt összefoglaló kosár, a lapos béltok vagy hüvely, a bélsüveg és a mozgató kerekek. Az összes alkatrészek között kiváló fontossága van a levehető bélsüvegnek, mely karmaival szorosan a kosárhoz illik. Ez szabályozza a légjárást, a betóduló levegő a süvegnek ütődve, annak melegét felveszi s egy része az alsó nyilásokon áthatol és felszáll, másik részét pedig a süveg gömbalaku széle a bél, illetőleg láng felé tereli. Az erős légáram a lángot meglapítja, ugy hogy az halfark-alakot nyer. Ha ezt a süveget levesszük, a levegő csak kisebb szög alatt éri a lángot, ugy hogy benső elegyedés a levegő és gáz között nem történhetik, miért is kormozó, vörös szinü és kápalaku lángot nyerünk. Hasonló tünemény lép fel, ha a belet nagyon felcsavarjuk és a láng nem a süveg alatt, hanem a felett keletkezik. A halfark-alaku láng kellő elhelyezkedése céljából öblös üvegre van szükségünk. Még helyesebb volna, ha az üveg a láng formáját venné fel, szóval elliptikus keresztmetszetü lenne, mert ekkor egyenletesebb volna a légáramlás is. Ilyen lapos üvegeket a duplexlángzókhoz használnak. A fénmennyisgé fokozására a bél szélesbítése szükséges. Azonban lehet nagyobb fénymennyiséget a bél sokszorosításával is létrehozni. Igy keletkeztek a kétbelü u. n. Duplexlángzók, a hárombélü u. n. triplex-lángzók, a keresztlángzók 4 egymásra merőlegesen álló béllel, a csillagalaku lángzók több sugárirányban álló béllel. Ide tartoznak a Brunner testvérek szabadalmazott koronalángzói 6 sugárirányosan elhelyezett béllel. Állítják a belet háromszögalakban is, de ez már a körlángzók gyenge utánzása.

[ÁBRA] 2. ábra. Mitrailleuse-lángzó.

A fényhatás természetesen e szerkezeti módosításokkal némileg fokozódik a lángok sugárzó melegének egymásra való hatása miatt. Kisérletek igazolják, hogy a duplex-lángzók fényhatása 3, 4, sőt 5-ször nagyobb mint a közönséges-lángzóké. A lapos lángzóknak két nagy hibájuk van, az egyik az, hogy a lángzó alkotó részei tetemesen felmelegedvén, elősegítik a robbanó gőzök keletkezését, a másik pedig az, hogy a láng nem kapván elég levegőt, fényessége csekély. Amint említettük, a fényhatás fokozható, ha az izzó szénrészek sugárzó melegét a láng hőfokának emelésére használjuk fel. Ezt a duplex-lámpákban már némileg elértük, azonban még inkább elérjük ezt az által, ha a belet körbe hajtjuk v. már eleve tömlőbelet használunk. Igy keletkeztek az u. n. körégők vagy lángzók. Azonban az által, hogy a bél helyzete változott, a lámpa szerkezetében is jelentékeny változást kellett tenni, mert kellő fényhatást csak kellő légjárás mellett érhetünk el, már pedig, ha a láng belsejéhez nem vezetünk levegőt, akkor minden előny, amit a bél körbe állításával elérünk, kárba vész. A láng a gyűrüalak helyett tömör kúppá alakul. Hogy a belső légvezetést lehetővé tegyük, a béltok alul nyitott. Itt áramlik be a kosáron át szívott levegő egy része, mig a másik része a bélsüveg rovátkáin keresztül szűrődvén, a láng külső felszinét táplálja. Amint látjuk, ezen egyszerü körégőkben a bélsüvegeknek nincs meg az a hivatása, mait a lapos lángzóknál kiemeltünk. Azonban erre itt is szükség van, mert kellő fényhatást csak ugy érünk el, ha a levegő merőlegesen fuj a lángra. Ezt lámpaüveggel érjük el. Bizonyos magasságban az üveg kisebb keresztmetszetet kap, ez által a levegő a lángra fuj s azt szintén szűkíti, ugy hogy a béltokon át felszálló levegő szintén merőlegesen értheti a lángot.

[ÁBRA] 3. ábra. Petroleum regenerativ lámpa függőleges metszete.

Fontos a szűkítés magasságán kivül annak átmérője is. A szűkítés a bélvég felett 10-13 mm.-nyire legyen. Nehéz olajokhoz a kisebb, könnyü olajokhoz a nagyobb magasságot vegyük. A belső átmérő pedig legyen egyenlő a bél átmérőjével, v. legfeljebb 1-2 mm.-rel legyen nagyobb. A lámpaüvegek magassága 200-260 mm. lehet. A lámpa üveg szűkítéséhez hasonlólag hat a lángterelő (1. ábra fent), melyet a béltok felső részén helyeznek el, hogy a beáramló levegőt a lánghoz hajthassák, mert ez által a láng kiszélesbül és a kivülről beáramló levegőnek nagyobb felszint nyujt, de a láng vastagsága is csökken. A lángterelőnek épp ugy mint a szűkített üvegnek még az a haszna is van, hogy felmelegedvén, a levegőt is felmelegíti. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy lángterelő alkalmazása mellett a legtöbb esetben helytelen volna szűkített lámpaüveget használni, mert csakis akkor van igazán élénk fényhatás, ha a gáz és lég keveredése a szükséges helyen történik. A lángterelő kezdetben csak egyszerü sárgaréz-korong volt. Később ezt is javították olyképpen, hogy a korongot kifúrták s a lánghoz ezen a nyiláson át is vezettek levegőt. Az összes újabb lámpaszerkezetek ezen elv helyes megoldását célozzák. Némileg a körlángzókhoz tartoznak a mitrailleuse-lángzók is, melyeknek több körben elhelyezett zsinóralaku belük (2. ábra) van. Az egyes lángok köralaku lánggá egyesülnek, melyet lángterelővel tesznek intenzivebbé. Újabban különösen éjjeli építkezésekhez használják az u. n. petroleum-fáklyákat is (l. Fáklya). Legújabban oly P.-kat is gyártanak, melyek a petroleumot gázalakban meleg levegővel égetik el. Schülke M. berlini gyárosnak a 3. ábrában előtüntetett szerkezete ezek sorába tartozik. A petroleumot a lámpa felső részében levő gyűrüalaku tartóba öntik. Ennek megtörténte után az üvegtömbben levő spiritusz-lámpát meggyujtják, 4-5 perc mulva a lelógó láncot meghúzván, kinyitják a petroleumtartó alatti gázcsapot, mire a spiritusz-lámpa fejlesztette meleggel elpárologtatott petroleumgáz a lángzóhoz árad és meggyul. Ettől kezdve a lámpa melege fejleszti az égéshez szükséges gázt, mely a léghevítő-szekrény belsejében elhelyezett edényből 16 bronzcsövön át a lámpa alsó részéhez árad. Ha el akarjuk oltani a lámpát, a másik láncot (a rajzon nem látható) húzzuk meg, mire a csap bezáródik. Ez a lámpa sokkal fényesebb lánggal ég, mint a hasonlóan szerkesztett regenerativ gázlámpa, a láng szine és fényereje hasonló az elektromos ívlámpáéhoz.

Forrás: Pallas Nagylexikon