Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Petrus... ----

Magyar Magyar Német Német
Petrus... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Petrus

(lat.), férfinév, magyarul Péter (l. o.). E néven több egyházi és világi férfit ismer a történelem:

1. P. Aponensis, másképen P. de Padova, l. Péter, 2. (994. old.)

2. P. Damiani, l. Damiani.

3. P. Lombardus, l. Lombardus.

4. P. Martyre d"Anghiera (Anglerius), hires tudós és iró, szül. Aronában (a Lago Maggiore mellett) 1457., megh. 1526. Egy ideig (1477 körül) Rómában tartózkodott, de becsvágyát kielégítve nem látván, Spanyolországba ment 1487., ahol Ferdinánd király kegyébe jutott. Felolvasásokat tartott Salamancában és részt vett a mórok ellen való háboruban. 1492. a granadai érsek kanonokká tette őt és kötelessége volt az udvari apródok nevelését vezetni, mi által nagy befolyásra tett szert a kasztiliai nemeseknél. 1501. követségbe ment az egyiptomi szultánhoz. Ezt elvégezvén, újra átvette az apródok nevelését, mint tanítójuk: a pápa Protonotarius apostolicus címet adta neki. 1523. V. Károly gróffá nevezte ki, és 1524. az indiai tanács tagja lett. Végül nagy örömére jamaikai apát, a nélkül, hogy a magasabb egyházi rendeket felvette volna, de csakhamar meghalt. Művei: Opus epistolarum (1530), újabb kutatók megtámadták hitelességét; Legatio Babylonica. 3 köt.; Decades de orbe novo (Páris 1530, 1587) és több kisebb irat. V. ö. Bernays, Petrus Martyr Anglerius u. sein Opus epistolarum (Strassburg 1892); Wetzer-Welte, Kirchenlexikon (IX. köt.).

5. P. Martyr, tulajdonképen Veronai Péter, dominikánus, Lombardia hires inquizitora, kit Como közelében 1252. agyonütöttek. Mint vértanut a spanyol inquizició védőszentjéül tiszteli.

6. P. Niger (eredetileg a. m. Schwartz Péter), XV. sz.-beli humanista és bölcselő. Németországon született, meglátogatta a montpellieri, salamancai, freiburgi és ingolstadti egyetemeket; kiváló nyelvismeretekre tett szert, egyúttal pedig aquinói Tamás bölcseletének rendszerét is elsajátította. Éppen Würzburgban időzött, midőn Korvin Mátyás magyar király meghivta, hogy vállalja el a budai dömések felsőbb teologiai tanintézetének (kisebb egyetemnek) igazgatóságát, melyet a király az általa tervezett nagyobb szabász egyetem elkészültéig szervezett. Itt működött P., időközben egy új művet is irt, melyet Mátyásnak ajánlott, s amely a tomisztikus bölcseletnek velejét tartalmazza. Halálát 1481-re teszik, de tény csak annyi, hogy azontul működésének nyoma vész. Művei: Stella Messiae, seu Tractatus XI. contra perfidos Judacos (Nörnberg 1477, egyike a legelső nyomtatványoknak, melyekben héber betük fordulnak elő) és Clypues Thomistarum (Velence 1481), melynek Mátyás királyhoz intézett előljáró veszéde egyik fő forrása a budai egyetemre vonatkozó ismeretinknek. V. ö. Ábel Jenő, Egyetemeink a középkorban (Budapset 1881).

7. P. de Vineis (Vigne, Vigna), olasz jogtudós és államférfiu, szül. Capuában 1190 körül, megh. 1249. Szegény vincellér gyermeke. Bolognában jogot tanult s II. Frigyes császár jegyzőjévé, majd főudvarbiróvá lett; 1232 óta a legfontosabb politikai megbizásokban járt el ura megbizásából. 1247. elnyerte a császári főjegyzői méltóságot és logotéta lett a sziciliai királyság számára, melynek igazságügyét kezelte. valószinüleg sértett hiuság birta arra, hogy a császárt orvosa által meg akarta mérgeztetni, amiért a császár megvakítattá és San Miniatóban lecsukatta. Elriasztó például az egész királyságon keresztül volt hurcolandó, P. azonban 1249. Pisában neki ment fejével a templom falának és szörnyet halt. Levelei: Epitolarum libri VI. (Iselius-féle kiadás, Basel 1740, 2 köt.) fontos kútfők II. Frigyes történetére. Ezenfelül: De potestate imperiali c. értekezést hagyott hátra, valamint kanzonákat és szonetteket. Alaptalanul tartották őt sokáig a sziciliai alkotmány szerzőjéül. V. ö. Huillard-Bréholles, Vie et correpondance de Pierre de la Vigne (Páris 1863); Capasso és Janelli, Pietro, della Vigna (Caserta 1882); Presta, Pier delle Vigne (Milano 1880).

8. P. Venerabilis, teologus, szónok és költő, szül. Montboissierben 1094., megh. 1156. Már ifju korában «le docteur et le maître des vieillards»-nak nevezték. Már 30 éves korában, 1122. a hires clugnyi kolostor apátja lett, melyet alapjában megformált. P. szt. Bernát és denysi Suger mellett korának legnagyobb férfia, aki ugyszólván az egész világgal levelezésben állott. Békítő szerepet vitt a fejedelmek és pápák, a fejedelmek és városiak között, a keresztes hadak alkalmával Josafát völgyében és Tabor hegyén kolostorokat alapított, védője volt a szerencsétlen Abelardnak (l. o.). Jelentékeny iró is volt. Számos munkát irt Bruys Péter, a zsidók és mohammedánok ellen, szent beszédeket, himnuszokat stb. Latinra elfordította a Koránt (Basel 1543). V. ö. Wilkens, P. der Ehrwürdige (Lipcse 1857).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is