Pettko
János, geologus, szül. Felső-Drietomán (Trencsén) 1812 nov.
11., megh. Pozsonyban 1890 okt. 26. Kezdetben jogi tudományokat tanult, a
trencsénvármegyei alispán mellett gyakornokoskodott, 24 éves korában a selmeci
bányászati akadémiába iratkozott, azt elvégezvén, Körmöcön bányagyakornok volt.
1842. Bécsben Haidinger ásványtani előadásait hallgatta. 1843. Selmecbányára
nevezték ki a mineralogia és geologia helyettes, 1847. rendes tanárává és
egyúttal bányatanácsossá. 1871. nyugalomba vonult. Egyik alapítója volt a
magyarhoni földtani társulatnak. 1862. az akadémia levelező tagjává
választotta. Selmecbánya vidékének geologiai tanulmányozása körül vannak
különös érdemei, azonkivül egy és más petrográfiai, ugyszintén geologiai
elméleti kérdéssel is foglalkozott. Működésének utolsó éveiben szaktudományától
elfordult és főképen matematikai tanulmányoknak szentelte magát. Főbb munkái:
Jelentés Magyarországnak a March folyóval határos részeiről (Földt. Társ.
Munkálatai I.); A geologiai jégkorszakról (akadémiai székfoglaló, 1863);
Geognostische Karte der Gegend v. Schemnitz (Abh. der geol. Reichsanstalt);
Geol. Bau des niederung. Montanbezirkes (Pozsony); Szklemó-Vihnye és Szliács
fürdőhelyeknek geol. viszonyai (nyitra); Geologisches Alter der schemnitzer
Erzgänge (Bécs); Uebergänge der trachytischen Gesteine (u. o.); Geogn. Karte
der Gegend v. Kremnitz (u. o.); Életrajzát megirta Mednyánszky Dénes br. (Akad.
Értes. 1892, 8. f.).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|