Pettko

János, geologus, szül. Felső-Drietomán (Trencsén) 1812 nov. 11., megh. Pozsonyban 1890 okt. 26. Kezdetben jogi tudományokat tanult, a trencsénvármegyei alispán mellett gyakornokoskodott, 24 éves korában a selmeci bányászati akadémiába iratkozott, azt elvégezvén, Körmöcön bányagyakornok volt. 1842. Bécsben Haidinger ásványtani előadásait hallgatta. 1843. Selmecbányára nevezték ki a mineralogia és geologia helyettes, 1847. rendes tanárává és egyúttal bányatanácsossá. 1871. nyugalomba vonult. Egyik alapítója volt a magyarhoni földtani társulatnak. 1862. az akadémia levelező tagjává választotta. Selmecbánya vidékének geologiai tanulmányozása körül vannak különös érdemei, azonkivül egy és más petrográfiai, ugyszintén geologiai elméleti kérdéssel is foglalkozott. Működésének utolsó éveiben szaktudományától elfordult és főképen matematikai tanulmányoknak szentelte magát. Főbb munkái: Jelentés Magyarországnak a March folyóval határos részeiről (Földt. Társ. Munkálatai I.); A geologiai jégkorszakról (akadémiai székfoglaló, 1863); Geognostische Karte der Gegend v. Schemnitz (Abh. der geol. Reichsanstalt); Geol. Bau des niederung. Montanbezirkes (Pozsony); Szklemó-Vihnye és Szliács fürdőhelyeknek geol. viszonyai (nyitra); Geologisches Alter der schemnitzer Erzgänge (Bécs); Uebergänge der trachytischen Gesteine (u. o.); Geogn. Karte der Gegend v. Kremnitz (u. o.); Életrajzát megirta Mednyánszky Dénes br. (Akad. Értes. 1892, 8. f.).

Forrás: Pallas Nagylexikon