(franc. vin de Champagne). A P.-gyártást állítólag don
Pérignon, a hautevillersi apátság páter pincemestere talált föl 1670 lés 1715
közti időben, honnan igen hamar elterjedhetett, mert már a XVIII. sz.-ban
sokfelé ismerték a P.-t. A P. előállítására főleg a kék burgundi (pineau és
gamay), továbbá a molnárszőllőt használják, melyet szedés után azonnal gyöngén
kisajtolnak, miáltal egészen szintelen mustot kapnak, az erősebb sajtolásnál
rózsaszinü must (rosé) származik, de ezen szint későbben bodzalével (teinte de
fismes) is szokták megadni. A sajtóról lefolyó mustot kádakban fogják fel, hol
az 12-24 óra alatt leülepszik, s csak a tisztáját fejtik erjesztő hordókba,
melyek rendszerint igen nagyok, s melyekben a must majdnem tökéletesen kierjed,
ezután a különböző új borokat egymással keverik, amire igen nagy súlyt
fektetnek. A kevert borokat vizahólyaggal derítik, s március hóban palackokba
töltik, miután előbb kellő mennyiségü tiszta nádcukrot oldottak fel benne. A
cukor mennyisége a fogyasztók ízlésétől s attól függ, mily foku pezsgést óhajt
a gyáros; általában: Cr?mant, Mousseux és Grand Mousseux bor készül az első 4,
a második 5, a harmadik 6 légkörnyi nyomásu szénsavat fejleszt az erjedés
folytán s igy az elsőhöz legkevesebbet, az utóbbihoz legtöbb cukrot kell adni,
ami egy liter borra 20-40 g. nádcukornak fele meg. A palackokat, melyeknek igen
erőseknek kell lenniök, hogy a szénsav nyomását kibirják, s az utóerjedésnél
szét ne robbanjanak, erősen bedugaszolják s a dugaszt dróttal és zsineggel
lekötözve, hűvös pincékben alkalmas állványokra lefektetik, hogy a palackba
töltött bor lassan erjedésbe jöjjön, ami 1/2-2 évig is eltart. Ha az erjedés
megszünt és a bor tökéletesen megtisztult, a palackokat nyakukkal lefelé
fordítva helyezik el, hogy az erjedésnél képződött seprü és egyéb üledék
lehetőleg a dugaszra gyüljön, mit a palackok forgatása és gyöngéd mozgatása
által segítenek elő. Midőn ez megtörtént, a degorgáláshoz látnak, mely célból a
nyakukkal lefelé fordított palackok dugaszát meglazítják, hogy a dugasz
melletti szűk nyiláson a palackban levő szénsav az üledéket kiszorítsa, erre a
palack nyakát a munkás ujjával letisztítja s az ideiglenes dugasszal elzárt
palackot egy más munkásnak adja át, ki az u. n. liqueurt tölte bele a
kiföcskendezett bor helyébe. A liqueur cognacból, cukorból s egyéb a P. illatát,
szinét, ízét módosító anyagokból áll; a liqueuradag mennyiségét a fogyasztók
ízlése határozza meg. Legédesebben kivánják a P.-t Ausztriában és keleti
Németországban, mig az angolok és amerikaiak a szeszesebb P.-t kedvelik. Ezek
szerint a liqueuradag (dosage) 150-250 cm3 között ingadozik
palackonkint. A liqueur hozzáadása után a P.-s palackokat véglegesen
bedugaszolják, a dugaszt zsineggel és dróttal lekötözik, a palackfejet
beszurkozzák s címmel ellátva cinlappal csinosítva pár hét mulva forgalomba
hozzák. A leghiresebb P.-gyáros cégek Mumm et Co., L. Röderer, Veuve Cliquot
stb. A hazai P.-ipar a legújabb időben szintén igen szép lendületet vett, s a
belföldi P. a franciával minden tekintetben kiállja a versenyt; főbb P.-gyáros
cégeink: Törley, Huberth, Pető, Littke, Prückler, Esch & Co.; Ausztriában
Schlumberger, Kleinoschegg stb. Ezenfelül készítenek P.-t oly módon is, hogy a
megcukrozott és palackokba fejtett borba szénsavat sajtolnak, mint a
szódavizkészítésnél; ezt azonban csak az olcsóbb P.-k készítésénél alkalmazzák.
Franciaország évi P.-termelése 20-25 millió palack.
Forrás: Pallas Nagylexikon