Pézsma-ökör

(Ovibos Blainv.), a kérődző, párosujju emlősök alrendjének egyik neme az üregesszarvuak csoportjából. Egyetlen faja az O. moschatus Blaino, amely sajátságos módon egyesíti magában a tulok és a juh tulajdonságait. Hossza 2,37 m., magassága 1,1 m; farka 7 cm. hosszu. Teste zömök; nyaka rövid, vastag; feje esetlen, keskeny és magas. Füleit szőrözete elfödi; szemei kicsinyek és orra hegye szőrös. Szarvai tövükön erősen lapultak, egymás közelszomszédságában erednek; előbb alá., majd elő-, ki- és fölfelé hajlanak. Rövid lábai erőteljesek, csülkei nagyok, szélesek, kerekek; mellékcsülkei kicsinyek és magasan fekszenek. Szerfölött tömött, hosszu szőrü bundája sötétbarna, lábainak alsó részén szürkésfehér. Észak-Amerikát, Grönlandot s a kettő közötti szigeteket lakja, nagy csapatokban él s a völgyeket kedveli. Télen az erdőkbe vonul s nagy területeket bevándorol élelméért. Élénk mozgásu állat, ügyesen kúszik fel a meredek sziklákra és mesterien ugrik. Eleinte bizalmas az emberhez, de majd óvatossá válik és nehezen vadászható. Húsa kissé pézsmaillatu, de azért ehető. Bőrét és szőrét értékesítik.

Forrás: Pallas Nagylexikon