Pézsmaállat

(Moschus moschiferus L.), a párosujju kérődzők Moschidae családjának egyetlen faja. Őznagyságu és testállásu csinos állat; mintegy 1,15 m. hossz, 40 cm. magas. Nyaka középhosszu, feje hosszukás; fülei és szemei középnagyok; szarvai nincsenek, de a him felső szemfogai 5-7 cm. hosszuak, agyarszerüek. Lábai karcsuak; patái kicsinyek s egymástól meglehetősen eltávolódhatnak. Mellékcsülkéi a földig érnek. Farka rövid, vastag, a himé csak csúcsán szőrös. Szine változó, majd igen sötét, alul szennyes fehér, majd vörhenyesbarna vagy sárgás-barna, alul fehér, néha foltos. Hátsó-Ázsia hegységeit lakja Amurtól a Hindukusig s a 60° szélességi foktól Indiáig és Khináig. Leggyakoribb a Himalajának tibeti ágazatában, a Baikal-tó vidékén és Mongolia hegyei között. Ügyes ugró, futó és mászó. Érzékei ige élesek, igen óvatos, de nem okos. Párosan él, nappal elrejtőzködik s csak szürkületkor jön elő és hajnalban. Novemberben és decemberben párzik, ilyenkor csapatokba verődnek s a himek dühös harcot folytatnak egymással, e mellett erős pézsmaillatot árasztanak. A nőstény májusban 1-2-t fiadzik. Növényi anyagokkal táplálkozik. A himnek ivarnyilása előtt 5-7 cm. hosszu, 3 cm. széles és ugyanilyen magas kerek zacskója van, ebbe nyilnak a pézsmamirigyek. A zacskó csak a teljesen kifejlett állatnál telik meg egészen és átlag 30-50 g.-ot tartalmaz. Pézsmájáért igen nagyon vadásszák, de vadászata nehéz. Szibériában évenként 50 000 darabot ejtenek el s e között 9000 himet; de a szibériai pézsma nem oly becses, mint a tibeti és khinai. Tibetben csak kormányengedéllyel vadászható. Bőrét is értékesítik. A régi görögök és rómaiak nem ismerték, de a khinaiak már pár ezer évvel ezelőtt használták pézsmáját. Európában az arabok és Marco Polo révén ismerték meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon