Pfeiffer

1. Ferenc, német nyelvész, szül. Bettlachban (Solothurn mellett) 1815 febr. 27., megh. Bécsben 1868 máj. 29. 1834-40. Münchenben előbb orvosi tudományokat, azután germán nyelveket tanult, 1846. királyi könyvtáros lett Stuttgartban, 1857. a germanista tudományok tanára a bécsi egyetemen. Munkássága egyedül régi szövegenek kiadására, másfelül irodalomtörténeti problémák megvitatására irányult. Az első csoportból említendők: Baarlam és Josaphat Rudolf von der Emstől (Lipcse 1843); Ulrich Boners Edelstein (u. o. 1844); Die deutschen Mystiker des XIV. Jahrhunderts (2 köt., u. o. 1845-479; Wigalois von Wirnt von Gravenberg (u. o. 1847); Die deutsche Ordenschronik des Nikolaus von Jeroschin (Stuttgart 1854); Die Predigten des Berthold von Regensburg (Bécs 1862), de különösen Walther von der Vogelweide mintaszerü kiadása a P.-től megindított Deutsche Klassiker des Mittelalters v. gyüjteményében. Irodalomtörténeti művei: Über Wesen u. Bildung der höfischen Sprache in mittelhochdeutscher Zeit (Bécs 1852); Der Dichter des Nibelungenliedes (u. o. 1862); Kleine Schriften zur Gesch. der deutschen Literatur z. Sprache (u. o. 1867).

2. P. Lajos György Károly, német természetbuvár, szül. Casselben 1805 jul. 4., meghalt u. o. 1877 ookt. 2. 1821-25. Güttingában, Marburgban tanulta az orvosi tudományokat. 1826. szülővárosába ment orvosnak. 1831. Lengyelországban mint ezredorvos működött. Főleg az alsóbbrendü állatok tanulmányozásával foglalkozott. legfőképen pedig a kagylókat és csigákat ismertette, melyek közül nagyon sok új fajt irt le. Idevágó nagyobb dolgozatai: Symbola ad historiam heliceorum (1841-46., 1840-43.). Hazánkban is utazott s aztán megirta Monographia heliceorum viventium művét (1848-77.) stb. De irt botanikai munkákat is. Menke-vel társaságban szerkesztette a Zeitschrift für malakozoologie folyóiratot.

Forrás: Pallas Nagylexikon