Pfordten
Lajos Károly Henrik báró, bajor államférfiu, szül Riedben
1811 szept. 11., megh. Münchenben 1880 aug. 18-án. 1829-31. jogot tanult
Heidelbergában s 1833. magántanári minőségben Würzburgban telepedett le, ahol
1834. a római jognak rendkivüli, majd (1836) rendes tanára lett s Abhandlungen
aus dem Pandektenrecht (Erlangen 1840) c. munkájával nevet szerzett magának
szélesebb körökben is. Szabad gondolkodásával s szellemes előadásaival az
egyetemi ifjuság szereteté megnyerte, de éppen e miatt az Abelminisztérium
gyanuját vonta magára, mely őt 1841. akarata ellenére az aschaffenbrugi
felebbezési birósgához tanácsosi minőségben helyezte át. 1843. a lipcsei
egyetemen tanár lett. 1848. mint külügyminiszter a szász márc. minisztériumba
hivatott. Ennek elbocsátása után P. aztán (1849 ápr.) Bajorországba tért vissza
s itt azonnal a királyi ház minisztere lett s átvette egyszersmind a külügyek
vezetését is. 1849 dec. pedig a minisztérium elnökségét vette át. Bárói rangra
emeltetvén, mint a porosz hegemoniának határozott ellensége, 1854. szorosan
Ausztriához csatlakozott és a régi szövetség visszaállítását, valamint
Ausztriának a vámegyesületbe való felvételét sürgette. A déli német államok
egyesülése Bajorország vezetése alatt, mely szövetség Ausztria és Poroszország
mellett, mint harmadik tényező lépett volna előtérbe; ez volt politikájának
egyik fő célja. Műve: Studien zu Kaiser Ludwigs oberbayrischem Stadt- u.
Landrecht (München 1875).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|