Pfordten

Lajos Károly Henrik báró, bajor államférfiu, szül Riedben 1811 szept. 11., megh. Münchenben 1880 aug. 18-án. 1829-31. jogot tanult Heidelbergában s 1833. magántanári minőségben Würzburgban telepedett le, ahol 1834. a római jognak rendkivüli, majd (1836) rendes tanára lett s Abhandlungen aus dem Pandektenrecht (Erlangen 1840) c. munkájával nevet szerzett magának szélesebb körökben is. Szabad gondolkodásával s szellemes előadásaival az egyetemi ifjuság szereteté megnyerte, de éppen e miatt az Abelminisztérium gyanuját vonta magára, mely őt 1841. akarata ellenére az aschaffenbrugi felebbezési birósgához tanácsosi minőségben helyezte át. 1843. a lipcsei egyetemen tanár lett. 1848. mint külügyminiszter a szász márc. minisztériumba hivatott. Ennek elbocsátása után P. aztán (1849 ápr.) Bajorországba tért vissza s itt azonnal a királyi ház minisztere lett s átvette egyszersmind a külügyek vezetését is. 1849 dec. pedig a minisztérium elnökségét vette át. Bárói rangra emeltetvén, mint a porosz hegemoniának határozott ellensége, 1854. szorosan Ausztriához csatlakozott és a régi szövetség visszaállítását, valamint Ausztriának a vámegyesületbe való felvételét sürgette. A déli német államok egyesülése Bajorország vezetése alatt, mely szövetség Ausztria és Poroszország mellett, mint harmadik tényező lépett volna előtérbe; ez volt politikájának egyik fő célja. Műve: Studien zu Kaiser Ludwigs oberbayrischem Stadt- u. Landrecht (München 1875).

Forrás: Pallas Nagylexikon