Philo
(gör. Philon, héberül Hedidja), zsidó bölcsész, szül.
Alexandriában, körülbelül Kr. u. 1., megh. 54 körül. Gondos nevelésben
részesült, különösen a bölcselkedés iránt mutatott már fiatal éveiben kedvet.
Tagja volt ama küldöttségnek, melyet az alexandriai zsidók Caligulához menesztettek,
hogy panaaszt emeljenek Flaccus támadásai ellen. P. a legkiválóbb képviselője
az alexandriai iskolának, mely a zsidó tanok és a görög bölcselkedés
összeforrasztásán fáradozott. Műveit szép, tiszta görög nyelven irta, ez
okorta, hogy hitsorosai körében ismeretlen maradt, mig a kereszténység
fejlődésére nagy hatással volt, ugy hogy az egyházatyák közé is sorolják.
Iratai: a szentirásnak folytatólagos kommentárai; vallási dolgokat tárgyaló
önálló értekezések és történeti munkák. Vannak művek, melyek neki
tulajdonítatnak, de kétséges, hogy ő a szerzőjük; töredékek irataiból az
egyházatyákban is találhatók. Néhány értekzése: A világ teremtéseéről, Genesis
II. és III. fejezete tartalmának jelentése; Kerubok és a lángoló pallos s Kain-
Ábel és Kain áldozata; Kain utódai; Az óriások; Isten változatlansága; Noé
földmívelése; Iszákosság; Józanság; Nyelvzavar; Ábrahám vándorlása; Álmok;
József; Mózes élete; Mózes mint törvényhozó és törvényeinek jellemzése; A
papok; a tiz parancsolat; Az egyeduralom; Áldozatok és áldozók; A birák; A
vágyak; Jutalom és büntetés; Átok, Flaccus ellen; küldöttség Cajushoz
(Caligula) (Magyarra ford. Schill Salamon Budapest 1896); A világ stb.
Munkáinak legjobb kiadása a Manges-féle latin fordítással (folio, London 1742);
Richter (8 köt., Lipcse 1828-30), héberre Flesch József és Günsburg M.
fordítottak egyet-mást.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|