Photius

konstantinápolyi patriárka, szül. Konstantinápolyban 820 körül, megh. 891. Eleinte a testőrség főnöke, később III. Mihály császár alatt államtitkár, végül Ignác patriárka elűzése után konstantinápolyi patriárka. P. a püspökségről a pápa által letett Gergely szirakuzai püspöktől hat nap alatt az egyházi rend minden fokozatát felvette, a hatodik napon püspökké avattatott. Megválasztásának igazolása azonban akadályokba ütközött, részint az előzött Ignác (l. o.), részint I. Miklós pápa részéről, ki a 863. Rómában tartott zsinaton P.-t papi méltóságától teljesen megfosztotta s Ignácot visszahelyezni rendelte. P. ezeknek hallatára enciklikát irt a keleti patriárkákhoz, amelyben dogmatikus és fegyelmi vádakat emelt a latin egyház ellen, és két zsinaton a római pápát és mindazokat, kik vele tartanak, átok alá vetvén, az egyházból kiközösítette. Midőn azonban I. Vazul lépett a trónra, P. előzetett és Scopen kolostorba záratott, Ignác pedig a patriárkai székbe visszahelyeztetett 867 nov. 23. A 869. tartott római és konstantinápolyi zsinatok erre P.-t kiközösítették. P. azonban nem nyugodott; veleszületett erélye, barátainak fáradozásai és saját kérelmei végre is a császár kegyébe juttatták, ugy hogy Konstantinápolyba visszatért, sőt a trónörökösnek nevelése is reá bizatott. Midőn pedig Ignác 877. meghalt, a császár őt a patriárkai székbe visszahelyezte. Működését azzal kezdte, hogy több püspököt letett és helyüket barátjaival töltötte be. Azután a pápához fordult megerősítésért. A gyenge VIII. János meg is erősítette őt székében, bár többféle feltétel alatt. P. erre zsinatot hivott össze 879. Hogy célját elérhesse, meghamisította a pápai leveleket, miáltal a pápai küldötteket, Pál és Jenő püspököket, valamint Péter bibornokot is arra birta, hogy elismerjék. A pápa megtudván P. hamisságát, őt 881. az egyházból újra kizárta. Mindazonáltal a felszinen tartotta magát, mignem Vazul halálával Bölcs-Leo lépett a trónra, ki volt tanítóját rögtön letette patriárkai székéről és kolostorba száműzte (886). Ez idő óta P. eltünt a láthatárról és nemsokára meghalt. P. kiváló tudós és iró volt. Nevezetesebb művei: Amphilochia, Myriobiblion v. Bibliotheca, Lexicon. Ezeken kivül számos bibliai kommentár, dogmatiko-polemikus egyháztörténelmi iratai, a Nomoocanon, számos (263) levél stb. Ezeknek összkiadását Migne rendezte sajtó alá (P. P. gr. CI-CIV. Páris 1960), kiegészített Hergentröther: Monumenta Gr?ca ad Photium ejusque historim pertinentia (Regensburg 1869); többen egyes műveit adták ki.

Forrás: Pallas Nagylexikon