Piccinni
(ejtsd: piccsinni) Miklós, olasz zeneszerző, szül. a
Nápolyhoz tartozó Bariban 1728 jan. 16., megh. Páris mellett Passyban 1800 máj.
7. Zenész apja csak püspöke rábeszélésére adta a Sant-Onofrio-konzervatoriumba,
hol Leo és Durante kedvelt tanítványa volt. Nápolyban kezdte meg 133 operájának
hosszu sorát, 1754. a Le donna dispettose (Gőgös hölgyek) címüvel; legnagyobb
sikerei voltak: Cecchina ossia, la buona figliuola (Cecchina vagy a jó
gyámleány, Róma 1760); L finte gemelle (A kiket ikertestvéreknek véltek); Il
vago disprezzato (A megvetett udavarló). Egyszerre elveszítette népszerüségét a
jóval csekélyebb tehetségü Anfossi miatt, holott Somelli és más tekintélyes
zenészek elismerték eredetiségét és termékeny volta mellett is kifejtett művészi
gondját, mellyel a páros énekek (duettók) formáját bővítette, mélyítette, a
felvonásokat befejező zenei számot pedig következetesen változatossá, fokozódó
erejüvé, nagy szabásuvá fejlesztette. P. ere 1776. nejével (szül. Sibilla
Vincenzával) és felnőtt gyermekeivel, egyenesen Mária Antoinette királynő
meghivására, Párisban telepedett le s felhasználtatta magát eszközül Gluck
ellenfelei által; nagy fáradsággal zenésített meg francia dalműszövegeket;
Roland, 1778; Iphigénie en Tauride, 1781 (Gluck 1779-iki Iphigéniájánál jóval
csekélyebb sikerrel). Még 13 francia dalműve közül néhányat elő sem adtak, mig
a többi mindinkább hanyatló sikerrel került szinre, részben a Gluck után jött
Sacchini sikerei miatt, aki ellen azonban (mint gyászbeszéde 1786. tanusítja)
épp ugy nem ármánykodott, mint Gluck ellen. Csak hivei vívtak a Mercure de
France hasábjain és röpiratokban elkeseredett tollharcot, mely az elvektől
eltért s a személyeskedés útjára tért le. P. az École royale de chant et de
déclamation tanára lett 1784., ez állását a forradalom eltörülte s ő 1798-ig
Nápolyban élt; innen francia forradalmár rokonai miatt kellett távoznia s
visszatért Párisba, hol azalatt összes vagyona, beleszámítva partituráit is,
idegen kezekre került. Ismét 1794 óta a Conservatoire nevü intézet tanára lett,
hol halála után nejét énektanárnak nevezték ki. Maradtak egyházi zeneművei is.
Életrajza: Ginguené, La vie et les ouvrages de P. (1800); Desnoiresterres,
Gluck et P. 1774-1800 (1872). - Egyik fia P. Lajos, szül. Nápolyban 1766., megh.
Passyban 1827 jul. 31., számos középszerü francia és olasz operát szerzett.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|