Piccolomini

régi olasz család, mely Rómából származott; később Sienában telepedett le s Amalfi-hercegség birtokába jutott. A család legnevezetesebb tagjai: Aeneas Sylvius (II. Pius) pápán kivül különösen Octavio, amalfii herceg, szül. 1599., megh. Bécsben 1656 aug. 10. Kezdetben a spanyol hadseregben szolgált Milanóban s azután II. Medici Cosimótól, II. Ferdinánd sógorától, a császár segélyére küldött ezredekkel Németországban jött, ahol először is a Fehérhegyen vívott csatában vett részt; 1625. a Németalföldön harcolt, 1627. belépett a Wallenstein seregébe és különösen Litzen mellett tüntette ki magát, mely csatában több sebet kapott. Ő volt Gallas, Aldringer és Marradas társaságában Wallenstein bukásának egyik kezdeményezője, mint Wallenstein bizalmas barátja, közvetlen közelében tartózkodott és minden lépését ellenőrizte a nélkül, hogy a hadvezérnek erről sejtelme lett volna. Ezen szolgálatai jutalmául II. Ferdinándtól aztán a náchodi uradalmat kapta. A nördlingeni csata után Isolanival Württembergben és a Majnánál harcolt, 1635. Németalföldről kiűzte a franciákat, de a hollandokkal szemben vereséget szenvedett. Szerencsésebben harcolt 1640. Banet ellen Badenben és később Morvaországban és Sziléziában. A lipcsei veszteség után (1642 nov. 2.) azonban 1643. újra spanyol szogálatba lépett és Németalföldön a svédek és hollandok ellen harcolt. 1648. a császár visszahivta és főhadvezérré, meg tábornaggyá tette. Az 1649-iki nürnbergi gyülekezeten P. mint a császár teljhatalmu megbizottja szerepelt s ezután a császártól birodalmi hercegi rangra emeltetett, s a spanyol királytól az elődei által birt Amalfi hercegséget visszakapta. Gyermektelenül halt meg. Miksa nevü fia, Schiller Wallenstein drámájának egyik főalakja, költői fikció; de volt egy József Silvio Miksa nevü unokája, kit örökösének fogadott, ki azonban mint egy császári vértesezred őrnagya a svédek ellen Jankau mellett (1645 márc. 6.) vivott ütközetben elesett. V. ö. Weyhe-Eimke, Die historische Persönlichkeit des Max P. (Pilsen 1870); u. a., Octavio P. (u. o. 1871); Richter, Die P. (Berlin 1874); és a Wallenstein-irodalmat. A P.-nemeztség utolsó sarja P. Miklósban halt ki, aki 1895 jan. végén Sienában elhunyt.

Forrás: Pallas Nagylexikon