Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Pichegru... ----

Magyar Magyar Német Német
Pichegru... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Pichegru

(ejtsd: pisgrü) Károly, francia tábornok, szül. Arboisban (Franche-Comté) 1761 febr. 16., megh. a Temple-börtönben 1804 ápr. 5. Minoritáknál tanult s ezen rend öltözetét viselte akkor is, midőn a matematikát adta elő a brienni kolégiumon, de felszentelve soha nem lett. 1783-ban mint katona belépett az auxerrei tüzérezredbe, 1792-ben a tábori karba került s 1793. hadosztályparancsnokká léptették elő. 1793 októberben a rajnai hadtest vezetésével bizták meg s Hochesaegyesülve (dec.) az osztrákokat visszaszorítva, elfoglalta a weissenburgi sáncokat, Landaut felmentette s Lautenburgot is kezébe kerítette. 1794 febr. az egész németalföldi haderő fővezetőjévé nevezték ki s ápr. 26-29. Montasrel és Menin mellett diadalmaskodott, máj.-jun. pedig a Koburg és York alatt harcoló osztrákok győzte le, igy Courtrai, Rousselaere és Hoogleede mellett; Jourdannak Fleurus mellett kivívott diadala után átkelt a Shceldén, elfoglalta Brügge, Ostende, Gent és Ondenaard városokat, mire okt. 18. 40 000 emberrel átlépte a Maast és dec. 27. Bommel szigetre is átkelt. 1795. elején pedig a hollandi hazafiaktól szabadítóként fogadtatva, győzelmesen bevonult Németalföldre. Tavasszal mint városi parancsnokot Párisba hivták, ahol a külvárosi csőcselék ápr. 1-iki felkelését véresen elnyomta. Ezután visszatért a rajnai sereghez, mellyel Mannheimot megszállotta. Az új direktorium követnek küldötte Svédországba, de P. ezt az állást nem fogadta el, hanem a Bellevaux melletti kolostorba vonult vissza. Két évvel később (1797) az ötszázak tanácsának tagja és elnöke lett, de a Fructidor 18. (szept. 4.) államcsíny után monarkikus érzelmei miatt Barthelémy direktorral együtt elfogatván, Cayennebe való számkivetésre itéltetett. Innét 1798 jun. 8. hét társával szerencsésen Paramaribóba szökött, ahonnan Angliába ment és 1799. a Korzakov alatt harcoló osztrák-orosz sereghez csatlakozott. Azután egy ideig Németországban élt, majd visszatért Angliába. Itt újból a Bourbonokkal lépett összeköttetésbe és Cadondal György társával tervbe vette az első konzul meggyilkoltatását. 1804. átöltözetben mindkettő Párisba jött, hol P. Moreauval is érintkezésbe lépett, de febr. 28. elfogatott. Mielőtt perében döntöttek volna, a Templeben megfojtva találták; nem tudni, vajjon öngyilkosságot követett-e el, avagy mint Bonaparte áldozata végezte be életét. 1816-ban Arboisban szobrot emeltek neki. V. ö. Montgaillard, Mémooire concernant la trahison de P. dans les anées III., IV., V. (Páris 1804); Gassier, Vie du général P. (u. o. 1814); Pierret, P. (u. o. 1826); Vouziers, P. (Dôle 1870).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is