Pichler

1. Adolf, torili egyetemi tanár és költő, szül. Erlben (Kufstein mellett) 1819 szept. 4-én. Innsbruckban jogot, Bécsben természettudományokat és művészettörténetet és orvostant hallgatott, s 1848. mint egy vadászcsapat kapitánya, részt vett több csatában a D.-tiroli és olasz határon, amiért a vaskorona-rendet s később a nemességet kapta, Ritter von Rautenkar előnévvel. 1848 őszén az innsbrucki főgimnáziumban, 1867. az egyetemen kapott katedrát, honnét 1894-ben nyugalomba vonult. Irta: Frühlieder aus Tirol (Innsbruck 1846); Gedichte (u. o. 1853); Hymnen (2. kiad., Nürnberg 1857); In Lieb u. Hass (Gera 81869); Deutsche Tage (u. o. 1870); Marksteine. Erzählende Dichtung (u. o. 1874); Über d. Drama des Mittelalters is Tirol (Innsbruck 1850); Aus den Tirolerbergen (München 1862); Allerlei Geschichten aus Tirol (Jena 1867); Vorwinter (gera 1885); Neue Marksteine (Lipcse 1890); Zu meiner Zeit (u. o. 1892) stb. Legújabb műve: Spätfrüchte, Gedichte verschiedener Art (Lipcse 1896).

2. P. Antal, osztrák drágakőmetsző, szül. Brixenben 1697 ápr. 12., megh. Rómában 1779 szept. 14. Nápolyban megtanulta a drágakőmetszést. 1750. Rómába költözött. Eredetei metszett kövei (gemmái) közül a legkitünőbbek: Antigone és Ismene tanácsolják atyjuknak, hogy térjen vissza Thébébe; Priamus Achilles lábainál; Meleager, Homeros, Julius Caesar mellképei; Michelangelo u. n. pecsétgyűrüjének (Bacchanalia) másolata stb.

3. P. János, drágakőmetsző, az előbbinek fia, szül. Nápolyba 1734 jan. 1., megh. Rómában 1791 jan. 25. Atyjának volt tanítványa. Metszett kövei rendkivül tiszták és élesek. Zománc- és mozaikfestéssel meg rézmetszéssel is foglakozott.

4. P. Lajos, drágakőmetsző, az előbbinek öccse és tanítványa, szül. Rómában 1773 jan. 31., megh. u. o. 1854 márc. 13. 1818. Bécsben a drágakőmetszés tanára lett és Ferenc császár megbizásából a bécsi csász. és kir. régiségtár legkiválóbb metszett kövei után üvegmásolatokat készített a pápa számára. 1850. visszatért Rómába. Rendkivül sok drágakövet metszett.

5. P. János Péter, osztrák rézmetsző, szül. Bozenban 1765 máj. 13., megh. Bécsben 1806 márc. 18. Bécsben képezte ki magát, azután hosszabb időt töltött Drezdában, hol a rézmetszés tanára volt. Legsikerültebb metszetei: Magdolna és Ev. szt. János Battonitól; A menekülő Myrrha Poussintól; Venus Tiziantól; Omphale Domenichinótól stb.

6. P. Karolina, osztrák-német regényirónő, szül. Bécsben 1769 szept. 7., megh. u. o. 1843 jul. 9. Atyjának, Greiner udvari tanácsosnak házában nemcsak gondos nevelésben részesült, de számos előkelő magyarral ismerkedett meg, minek folytán gyakrabban megfordult magyar földön és műveiben nem egyszer találkozunk magyar tárgyakkal. Ilyen művei: Das Schloss im Gebirge (történeti elbeszélés Zay-Ugróc várának multjából, ahol Zay Mária grófnő, német irodalmi álnéven Theone, egész irodalmi kört alakított maga körül, melyben Grillparzer is megfordult), Die Wiedereroberung Ofens (magyarul Agárdi Györgytől, Pest 1829) és Der letzte Zrinyi (a többivel együtt megjelentek összes műveiben; 60 köt. Bécsben 1820-45). Sok kedély és nemes idealizmus lüktet munkáiban. Árnyoldala az aprólékosság és bőbeszédüség, egyébként történetileg fontosak emlékezései (Denkwürdigkeiten, 4 kötet Bécs 1844).

Forrás: Pallas Nagylexikon