Picot

(ejtsd: pikó), 1. Ferenc, francia festő, szül. Párisban 1786 okt. 17., megh. u. o. 1868 márc. 15. David és Vincent tanítványa, műveiben a klasszicista irány hagyományait érvényesítette és mint egy nagy iskola vezetője, hasonló szellemben működött. Művei közül legnevezetesebbek: Amor és Psyche (1819); Ráfáel és a Fornarina; Zafira halála (Páris, Ste-Sévérine-templom); Elektra és Orestes (páris. Luxembrourg-muzeum); Madonna (Páris, Notre Dame de Lorette); két allegoriai mennyezetképe a párisi Louvreban; Krisztus és a próféták falképei a párisi St. Vencent de Paul templom apszisában stb.

2. P. György, francia történetiró, szül. Párisban 1838 dec. 24. Jogot tanult s 1865. a szajnai törvényszéknél biró lett; 1877. Dufaure meghivta az igazságügyminisztériumba a bűnügyi és kegyelmi ügyosztály igazgatójának. 1879. a Parlement c. balközép-párti hirlap szerkesztője, 1878. Thiers helyébe az akadémia tagja, 1896 óta mint Simons utóda, az akadémia tagja, 1896 óra mint Simons utóda, az akadémia állandó titkára. Nevezetesebb művei: Recherches sur la mise en liberté sous caution (Páris 1863); Les élections aux États généraux dans les provinces de 1302 á 1617 (u. o. 1874); Le parlement de Paris sous Charles VIII. (u. o. 1877); La réforme judiciaire en France (u. o. 1881); M. Dufaure, sa vie et ses discours (u. o. 1883); Un devoir social et les logements d"ouvriers (u. o. 1885). Fő munkája: Histoire des États généraux et leur influence sur le gouvernement de la France de 1355 á 1614 (2. kia., Páris 1888), melyet az akadémia már két ízben a Gobert-jutalommal tüntetett ki.

Forrás: Pallas Nagylexikon