Pietista pedagógia

(lat. ?kegyesség?): XVII. sz.-i vallásos eredetű ped.-i irányzat. Alapja a pietizmus. A harmincéves háború nemcsak az anyagi és szellemi kultúrát bénította meg hosszú időre Németo.-ban, hanem erkölcsi téren is súlyos csapásként nehezedett a néptömegekre. Ennek visszahatásaként jelentkezik a század második felében a pietizmus, vagyis az a vallási irány, amelynek követői a lutheránus dogmatika formalizmusa, az öröklött hittételek betűjéhez való ragaszkodás helyett az evangélium szellemét igyekszik feléleszteni, a kereszténységet bensőséges hittel, jámbor cselekedetekkel megélni. ? A mozgalom megindítója Philipp Jakob Spener (1635?1705) volt, aki azt hirdette, hogy nem rideg hittételekben és dogmatikus vitákban rejlik a vallás lényege, hanem az élő hitben, amely nemes elhatározásokra és jó cselekedetekre indítja a szívet. Felfogásában sok követőre talált, úgyhogy a német evangélikusok két egymással szembenálló táborra szakadtak: ortodoxok ra és pietisták ra. A küzdelem a leghevesebben Lipcsében folyt, és ott az ortodoxok győzelmével végződött. Spener jeles tanítványa, August Hermann Francke menekülni kényszerült, és a lipcsei egy. egyik részlegével együtt a porosz fennhatóság alatt álló Halléba költözött. Itt mint az egy. tanára és mint sikeres isk.-szervező diadalra vitte pietizmus ügyét. A hallei pietizmus ? ellentétben a felvilágosodás egyidejű szellemi áramlatával ? a nyomorúságot az ember esendő voltára vezeti vissza, az emberére, akinek az isteni kegyelemre ?újjá kell születnie?. Ebből adódik a mozgalom kettős kritikai irányultsága: egyrészt szembefordulása az ortodox ev. hitelvekkel, másrészt a rendi társ.-mal adott különbségek és szociális visszásságok egyházi igazolásának megtagadása. Nem teljesen alaptalanul vélték némelyek a pietizmusban a polg. ideológia elemeit felfedezhetni. ? A nev.-nek kell gondoskodnia róla, hogy az ember ki ne essék az isteni kegyelemből, és hogy adott esetben oda visszavezessék. Ezért al. isk.-kat. A nev.-nek továbbá meg kell alapoznia a társ.-i reformot. Ezért tanítottak az isk.-ákban ?hasznos? dolgokat (reáliák), és ezért lazítottak a rendi elkülönülésen. Bár maga a társ.-i reform jórészt program maradt, az egységes műv.-i rendszer legalábbis Halléban a katekizmus-tanítástól felsőfokú tanulmányokat biztosító nevelőképzésig megvalósult. ? Még Francke életében szembenállás mutatkozott a felvilágosodással (az értelem lebecsülése) és saját ped.-i gyakorlatuk fogyatékosságai is megjelentek (túlhajtott ellenőrzés, álszentség, stb.) A hallei alapítványok szétesése Francke halála után arról tanúskodik, hogy a pietizmus társ.-kritikája és a legszélesebb értelemben vett szociálped.-ájának vissza kellett szorulnia, amint a társ.-i viszonyok megváltoztak.

Zibolen Endre