(Psoriasis vulgaris), igen elterjedt, makacs és a
legtöbbször nehezen vagy egyáltalában nem gyógyítható, de azért egészben véve
jóindulatu bőrbetegség, amely a bőr különböző helyein és különböző nagyságban
fellépő, különböző alaku, élesen határolt, a bőr felszine felé kevéssé
kiemelkedő, lapos beszürődményekből áll, amelyek erősen fénylő, gyöngyház
fényü, szürkésfehér szinü felhámlemezektől, pikkelyektől vannak fedve, amely
lemezek rendes körülmények között maguktól nagy tömegekben válnak le, de
különben is könnyen lekaparhatók, és ilyenkor az alatta levő lobos beszürődmény
mint egy vörös, több apró pontocskákból vérző felület látható. A betegség (l.
Bőrbetegségek mellékletén 6. ábra) rendesen kis veres foltokkal kezdődik,
amelyek kezdetben az ujj nyomása alatt elhalványodnak, és csakhamar a
jellegzetes korpázást, lepikkelyezést mutatják, P. punitata; ezen elsődleges
kivirágzások azután perifer irányban folyton nagyobbodnak, amidőn az egyes folt
egy csepphez lesz hasonló, P. futtata; ha még nagyobb lesz, egy pénzdarab
alakját veszi fel, P. nummularis. Több ilyen szomszédos folt összeolvadása
által karélyos, lebenyes alakok jönnek létre, P. figurata, gyrata; ha a
betegség igen nagy fokot ér el, az egész bőrfelületet elfoglalhatja, P. diffusa
és universalis, amidőn az egész köztakaróból alig marad egy pár ép hely vissza.
A foltokra nézve mindig jellegzetes a perifer növekvés, valamint, hogy a
nagyobb foltok, ha egy bizonyos kiterjedést elértek, a középen visszafejlődnek;
ilyenkor sokszor gyűrüalaku kivirágzások keletkeznek, P. annulata. A P.
rendesen már a gyermekkorban kezdődik, néha azonban később lép fel. Kedvenc
fellépési helye a végtagok feszítő oldala, a hajzatos fejbőr és a keresztcsont,
különösen pedig a könyök és a térdkalács tája; a betegség rendesen itt
kezdődik, és ha nagyobb foku P.-nál a kezelés által a többi kivirágzásokat el
is tüntetjük, a könyökön és térden rendesen maradnak vissza egyes plakkok,
amelyek minden kezeléssel dacolnak.
A gyógykezelésnek igen nagy szerepe van a P.-nál. A kezelés
kétféle, helybeli és általános, amelyek közül az első a fontosabb,
megjegyezvén, hogy igazán radikális helybeli kezelés legykönnyebben csak
kórházban, v. valamely gyógyintézetben, és csak nehezebben vihető keresztül
otthon. A helybeli kezelés két részből áll. Az első a korpák és
peidermismasszák eltávolítása és a bőrnek fellágyítása, hogy azután a második
rész, t. i. a gyógyszereknek direkt a megbetegedett helyekre való alkalmazása,
teljesen hatásos lehessen Általános szabály a helybeli gyógykezelés
megkezdésénél, hogy egy éppen kitörésben levő psoriasist nagyon izgató
szerekkel nem szabad kezelni addig, mig nem látjuk, hogy az megállapodott,
különben súlyosabb erupciókat okozhatunk. Az epidermismasszák és pikkelyek
fellágyítása és eltávolítására a legalkalmasabbak a fürdők (esetleg kén,
kátrány, szóda vagy Vlemikx-oldat hozzáadásával); a fürdőben a beteg magát
szappannal és kefével jól ledörzsöli vagy ledörzsölteti, fürdő után esetleg
pokrócokba lesz göngyölve, hogy megizzadjon és salicil-kenőccsel bekenve, ami
az epidermist felduzzasztja, meglágyítja és a pikkelyek eltávolodását
elősegíti. Ha ezen kezelést pár napig folytattuk és az egyes plakkokról a
pikkelyeket elegendőkép eltávolítottuk, ami azoknak élénk piros szine által
árulja el magát, akkor jő a gyógykezelés második része. A legkitünőbb szer a
krizarobin, amelyet legcélszerübb 10% kenős alakjában az egész testre (a fej és
kezek kivételével) jól bedörzsölünk naponta egy-kétszer, miközben a beteg
ágyban marad. Ezen kezelést addig folytatjuk, mig a megbetegedett helyek,
amelyek a kezelés első idejében a különben ibolyaszinüre festett köztakarón
mint világos foltok mutatkoznak, szintén ugyanolyan szinüek lesznek, mint a
többi bőr. Az arcra, a hajzatos fejbőrre és kezekre legjobb precipitat kenőcsöt
alkalmazni. A kriz robinon kivül a kátrány, a pyrogallus és a naftal is igen jó
szerek, de az előbbit egyik sem közelíti meg, másrészt meg alkalmazásuk,
különösen a két utóbbié, nagyobb bőrfelületre mindig csak nagy óvatossággal
történhetik. A belső szerek közül legtöbbet ér az arzén, bár megjegyezzük, hogy
a belső szerelés egymagában nem elégséges a P. kezelésére. Újabba a jódkáliumot
nagy adagban ajánlják, amelynek hatása azonban még nincsen minden oldalról
bebizonyítva.
Forrás: Pallas Nagylexikon