Piktek

(lat. picti, a. m. befestettek, vagy tetováltak) a Kr. u. IV. sz. óta a rómaiaktól É-ra fekvő és le nem igázott Kaledonia gael eredetü kelta lakossága, mely az ugyanakkor Irországból bevándorolt skótokkal a római Britanniának valóságos réme volt; midőn pedig a rómaiak az országot elhagyták, az elrómaiasodott britannusok, hogy a P.-tól szabadulhassanak, az angolszászokat hivták be. A P. két törzsre oszoltak: a dikaledonok és a vekturionok törzsére, melyeket a Grampian hegység választott el. A déliek (dikaledonok) már az V. sz.-ban felvették a kereszténységet (szt. Ninian és tanítványaitól), az északiakat Columba (megh. 597.) térítette meg, és a P. első keresztény királya Brudeus (megh. 586.) volt. Nektan alatt, ki 710. lépett a trónra és igen tudományszerető volt, az egyházi viszonyok nagyon megváltoztak; hatalmu tetőpontjára azonban a P. Hungus alatt (730-760) jutottak, aki csaknem mindig győztesen harcolt a skótokkal, britekkel és az angolszászokkal, de már 839. a skótok teljesen megtörték a P.-et. 844. Kenneth (Alpin fia) lett a P. királya, s azóta ez a nép egyre jobban elvesztette faji jellegét, és egészen beolvadt a skótokba. A pikt királyok székhelye Forteviot volt Strathernéban. - Piktek fala, l. Hadrián-fal.

Forrás: Pallas Nagylexikon