Pilgrim

v. Piligin, 971-991-ig passaui püspök, mindenkép azon működött, hogy a Géza magyar vezér és I. Ottó császár közt 972. történt közlekedést okosan használva, Magyarországot megtérítse s ott püspökséget alapítván, azt saját egyházi hatósága alá hajtsa, passaui egyházmegyéjét pedig a laureacumi érsekség fölállításával érseki megyévé tegye, mivel, mint oklevelekkel bizonyítani akarta, a most püspökségéhez tartozó lorchi érsekség hatósága egykor a Magyarország területén levő 7 püspökségre is kiterjedt. 974-ben arra hivatkozva, hogy már 5000 magyart térített a keresztény hitre, a pápától az érsekséget s Magyarország metropolitaságát kérte. Valószinü, hogy kelleténél nagyobbra becsülte sikereit. I. Ottó halála után Henrik bajor herceg 974-ben Gézát is bevonta a II. Ottó ellen kötött szövetségbe s mivel P. a császár hive maradt, Géza nem tűrte többé bajor térítőit Magyarországban, sőt 976 óta hadai a passaui püspökség területén is zsákmányoltak. II. Ottó elvette Henriktől a hercegséget, az abból kiszakított Ausztriát pedig Babenberg Lipótnak adta, kinek szövetségesei közé tartozott P. is. Együtt harcoltak 984. s oly szerencsével, hogy Mölk elfoglalása után Lipót és P. a Kahlenberget tették Ausztria keleti határává. E miatt a magyarok ismételve is pusztították a passaui püspökség javait s igy P. többé nem is gondolhatott arra, hogy köztül térítés mívét folytassa. A püspöknek nagy érdeme, hogy latin nyelven összegyüjtötte a burgundokra és hunnokra vonatkozó német mondákat, melyek azután alapul szolgáltak a Nibelungenliedhez. Meghalt 991 máj. 20-án. V. ö. Dümmler, P. von Passau u. das Erzbisthum Lorch (Lipcse 1854).

Forrás: Pallas Nagylexikon