Pintér Sándor

Író és archeologus, szül. Etesen (Nógrád) 1841 márc. 17. Budapesten jogi tanulmányokat végzett és 1867 gyakorló ügyvéd Szécsényben. Mint iró és régész egyaránt szülőföldje népének, palócságnak multjával és jelenével foglalkozik. Nógrád vármegye számos helyén önálló kutatásokat végzett és ezzel, nemkülönben gyüjtés útján tekintélyes prehisztorikus gyüjteményt hozott össze. Kiterjed a kőkorra (neolitkor), bronz- és vaskorra (összesen 1200 válogatott darab) és nagy feltünést keltett ugy az 1875. évi grazi kiállításon, mint az 1876. tartott budapesti antropologiai és régészeti kongresszuson. Kutatásai alapján helyezkedett a palócokat illető egészen önálló és eredeti álláspontjára (lásd Palócok). Irodalmi működése kettős irányu, részben archeologiai, részben folklorisztikus. Az első csoportból kiemelendők: Nógrádvidéki régészeti kutatások (Arch. Ért. új f. VII. 1887) és Losonc az Árpád-házból származó királyaink idejében (Losonc és Vidéke, XV. évf.); a másodikból: A palócokról (Budapest 1880); Eredeti palóc mesék (Losonc 1891); A palóc születése, házassága és halálozása (Ethnographia, 1891). A két irán közt középen állott Toldi Miklósról irott nagyobb szabásu tanulmánya, melyet a Kisfaludy-társaságban olvastak fel.

Forrás: Pallas Nagylexikon