(állat, Hirudo L.), szoros értelemben véve a gyógyászatban
itt-ott még most is alkalmazott orvosi P. vagy nadály, tágabb értelemben a
Hirudo-nemnek valamennyi faja. A nem főbb jellemvonásai az elül keskenyebb,
hátul szélesebb, leggyakrabban 95 gyűrűből álló lapitott test, melynek 4
gyűrűje a fejlebenyre esik. Az 1., 2., 3., 5. gyűrű egy-egy szempárt visel. A
bélcsatornáról 10-11 pár vakbél lóg le, melyek közül az utolsó igen hosszu.
Gyomra keskeny. Nyugalomban a test olajbogyóra emlékeztetően húzódik össze. Ez
idő szerint mintegy 30 faját ismerik a föld forró és mérsékelt tájairól. Az
orvosi P. (H. medicinalis L.) szine igen változó, de alapszine szennyes
sárgásbarna, majd inkább szürkésbe, majd zöldesbe megy át; oldalain
világosbarna csík vonul végig s ez feketén szegett; hátán rendesen mindkét
felöl három piros, feketén pettyezett hossz-szalag fut végig. Nagy álkapcsai
80-90, de leggyakrabban 86 hegyes foggal fegyverzett. Ha teljesen kinyulik,
10-20 cm. hosszu. A szinváltozatra való tekintettel mintegy 60 fajtáját különböztetik
meg, melyek közül legismertebbek: 1. a német P. (H. medicinalis Sav.) hátán hat
rozsdavörös hossz-szalaggal és hasán fekete vagy feketésen pettyezett. Hazája
Német-, Francia-, Svéd-, Orosz-, Angolország és Dánia. 2. A magyar P. (H.
officinalis Sav.), hátán négy piros vagy barna hosszsávval, hasa olajzöld
egyszinü. Hazája Dél-Európa. Legjobban szereti a növényektől benőtt állóvizeket
és patakokat. Meleg nyári napokon élénken uszik.Fiatal korában hidegvérü
állatok vérével táplálkozik, kinőtt korában azonban már a meleg vérüekével.
Bőrmirigyeiből nyálkát választ el. Időnkint vedlik. Tavasszal párosodik, és a
párok egymást kölcsönösen termékenyitik. A párosodás után elhagyja a vizet s a
nedves parti talajba mászik, ahol jul.-aug. lerakja coconjait (l. o.). Coconjai
2-3 cm. hosszuak, külső burkuk a bőrmirigyek szivacsszerüen megkeményedett
váladékából áll, belsejükben pedig 5-15 kis petét zárnak. A fiatalok 6-8 hét
mulva kimásznak s oly lassan nőnek, hogy orvosi használatra csak három év mulva
válnak alkalmassá, ivarérettségüket pedig ötéves korukban érik el. Egészben
véve 12-20 évet érhet meg. Piocás tavakban tenyésztik, amelyekban ellenségei
ellen védelmezik a kis halakkal és békaporontyokkal etetik.Egyik-másik
tenyésztő elhullott lovat, szamarat, kérődző állatot vet a piocatenyésztő tóba,
hogy egyszerre nagyon sok P. szivja tele magát. Télire a piócás tavakat
befödik. A P. eltartására széles, vászonnal bekötött hengerüvegeket használnak,
elküldésére leggyakrabban nedves vászonzacskókat s ezeket nedves mohával
körítik. Régebben Német-, Délorosz-, Magyar- és Lengyelországból nagyon sok
került a forgalomba; legtöbbet fogyaszt Páris; de a dunai tartományok is nagyon
sokat fogyasztanak. Triest évenként mintegy 3 millió korona értéküt szállít.
Igen sokat küld Európába Ausztrália, különösen Párisba és Londonba, de a
legtöbb ausztráliait Amerika fogyasztja. Igen nagy P. nem ritkán majdnem egy
egész órán át szí s ilyenkor 10 g. vért is vehet fel; a kisebbek 4,5-szer annyi
vért szívnak, mint amennyit testük nyom, a nagyok azonban abban hagyják a
szívást, ha 3,5-ször annyit szívtak, mint amennyi testsúlyuk. A fiatalok
emésztése 3-5 hónapig, az idősebbeké 1,5 évnél is tovább tart. 2-4 hónap mulva
ugyan megint szívóképesek, de teljes erejükhöz csak hosszabb idő multán jutnak.
A P. orvosi használata nem nagyon régi; a párisi kórházakban 1829-36. évenkint
5-6 milliót használtak fel, jelenben azonban a fogyasztás nagyon megcsökkent. A
dragonyos P. (H. interrupta Mog. Tand.) szinben hasonlít az előbbihez: hazája
Algeria, Olasz- és Spanyolország, ahonnan Francia-, Angolországba és
Dél-Amerikába szállítják. A szenegáli P. (H. mesomelas Vir.) fekete hátu,
hazája Szenegál, ahonnan Franciaországba szállítják. A cejloni P. (H.ceylonica
Mog. Tand) teste 98 gyűrüs; az esős évszak alatt a fűben, levelek alatt és
fákon tartózkodik s az embert is megtámadja. L. még Lópióca.
Forrás: Pallas Nagylexikon