Pipa

eszköz a dohányzáshoz, mely használatának helyéhez és idejéhez mérten a legkülönbözőbb alakban és nagyságban készült. Részei: a tulajdonképeni pipa (gyakran födéllel és az alsó részen bagógyűjtővel), melybe a dohányt tömik, és a szára, mely a dohány füstjét a szájba vezeti. A pipát leginkább fából, agyagból, tajtkőből, porcelánból,a szár meggyfából v. egyéb fából, szopókáját (a szár felső részén, a szíváshoz) szaruból, csontból, borostyánból stb készítik; használatát az amerikai bennszülött indusoktól vették át, kik a pipát (hosszu, tollakkal díszített nádcsőt) kalumetnek hívták (l. Békepipa), noha Grenville, ki Virginiát 1585. fedezte föl, már látott agyagból készült pipákat is. A mostani pipát jelenlegi alakjában (szopókával és bagólégyűjtővel) egy osztrák orvos, Vicarius Ferenc készítette először 1689. A pipa fajai még a csibuk (l.o.) a nargile (l.o.), meg náluunk a köznép közt divatos makrapipa. Hozzánk a pipa már a XVI. sz.-ban eljutott, mert a török pasák néha pipát ajándékoztak főurainknak, kik azonban ritkaságaik közé helyezték s nem használták; még Bethlen Gábor is ugyanezt cselekedte egy 1614. kapott pipával. A durvább agyagpipákat közönséges fazekasagyagból fémmintákkal sajtolják és esetleg mázolják is. A vörös török pipát vasoxidos agyagból készítik és égetés után rendszerint viasszal összegyúrt vasoxiddal dörzsölik, hogy minél szebb vörös szine és fénye legyen.Fekete pipát p. a debrecenit vörös agyagból készítik és végre szalmatűzben gőzölik (l. Gőzölt tégla, Grafitos edény). Keménysége és tartóssága miatt legkedveltebb az u.n. selmeci pipa, melyet különben Körmöcbányán, Zólyomban és több helyen is gyártanak. A selmeci pipát vörös agyagból (osztrolukai) és kövér, tűzálló agyagból készítik. Az igen kövér agyagkeverékből kolbászokat sajtolnak, melyeket a pipa nagyságának megfelelő darabokra széjjel vagdalnak és szikkadni engednek. A pipát a már meglehetősen kemény agyagból fémmintákkal sajtolják és tokban égetik. A fekete selmeci pipát szalmatűz felett gőzölik; a pettyeset pedig akképen nyerik, hogy a pipát hamugéppel befecskendik és csak ezután gőzölik, mikor a péppel födött részek az eredeti szint megtartják. Az u.n. kölni pipát vagy hollandi pipát, mely a szárral együtt van sajtolva, fehér, tűzálló agyagból (terre de pipe)készítik és agyagtokban égetik. Amerikában a Corncob-pipa a leghasználtabb, mely Tibbe Henrik, a "pipakirály" óriási gyárából kerül ki; anyaga kukorica-csőből készül.

Forrás: Pallas Nagylexikon