Pipefű

(növ. pimpó, Potentilla L.), a rózsaféléknek sárga, ritkán fehér virágu füve vagy kórója, több mint 260 faja az É-i földgömb mérsékelt és hideg tájain nő (hazánkban 70). A szamócától az különbözteti meg, hogy vacka (virágtengelye) nem húsosodik el, hanem leveletlen marad. Virága ötöstagu, virágzata bogas sátor. A Tormentillát Tourn. (timpó Diószegiéknél) négyes tagu virágszerkezete különbözteti meg. A P. fruticosa L. egész méter magas, szárnyalt levelü, a hasonló P. Dahuricával (Nestl) együtt kerti virág, valamint a nepali P. atrosanguinea Lodd. is, melynek virága fekete biborszin. Itt-ott a P. recta L. és más csinos faj is kertben díszlik. A P. aurea L. és P. grandiflora L. svájci, szép sárga virágu, a P. formosa Don. nepali, virága sötétpiros. A P. speciosa Willd. krétai, szép fehér virágu. A P. atrosanguinea meg a P. colorata Lehm. fajból több szép fajvegyülék is keletkezett. Némelyikből a méh jól gyűjt. Sok faja jó takarmány, a P. anserina L. (lúdpázsit, fehér vagy ezüstös hátu fű, vad varádics) rendesen libapáston, lúdlegelőn terem, a legtöbb állat nem eszi, s ahol elszaporodik, sok jobb füvet félre szorit. Vastag tőkéjének lisztjét az északi szegény nép eszi. A P. argentea L. meg a P. erecta L. (P. Tormentilla Neck.) cserzőnek és vörös festéknek használatos. Az utóbbi tőkéje erősen összehúzó, ezért még a nép is gyűjti, szeszitalba teszi. Ez az erejét kivonja, azután gyomorerősítőnek és hasmenéskor issza. Oroszországban a P. fruticosa meg a P. rupestris L. levelét tea pótlékának gyűjtik. A P.-t a botanikus nagyon kedveli, egész literaturája van.

Forrás: Pallas Nagylexikon