Pipin Nyikolajevics Sándor

Orosz irodalomtörténetiró, szül. Szt.-Pétervárt 1833. Iskoláit szülővárosa egyetemén végezte, melynek később tanára lett ugyan, de ez állását Tolsztoj gróf közoktatásügyi miniszter reakcionárius intézkedései miatt odahagyta. P.-t az akadémia sietett tagjai közé beválasztani, de Tolsztoj ezt a választást nem erősítette meg, ugy hogy az érdemes tudós csak 1880., Szaburov minisztersége alatt foglalhatta el helyét. P. nagy érdemeket szerzett az irodalom történetének kutatásával. Jelenleg a Vjesztnjik Jevropy c. folyóirat tényleges szerkesztője (a névszerinti szerkesztő Sztaszjulevics). Könyvalakban megjelent művei közül felemlítendők: Isztoricseszkije ocserki. Karakterisztjiki literaturnih mnjénjij ot 20 do 50 godov (Történeti rajzok. A 20-50-es évek irodalmi felfogásainak jellemzései, Szt.-Pétervár 1890); Iz isztorii narodnoj povjeszti (A népies elbeszélések történetéből, u. o. 1887); Isztorija Szlavjanszkih literatur (A szláv irodalmak története, második kiadás u. o. 1880); Bjelinszkij, jevo zsiznj i perepiszka (Bjelinszkíj élete és levelezései, u. o. 1876); Obscseszttvennoje dvizsenije u Rosszii pri Alexandra I. (Az I. Sándor korabeli társadalmi mozgalom, u. o. 1885); Odná iz zádács russzkoj intjelligencii (Az orosz intelligencia egyik feladata, Pszkov 1887); Az orosz etnográfia története (oroszul 1892-94. 4. köt.). - P., frank háznagyok, l. Pippin.

Forrás: Pallas Nagylexikon