Pippin

Kis Pippin, a frankok királya, Martell Károly második fia. A 741. történt osztozkodáskor Karlmann bátyjával mint háznagy Neustrasiát és Burgundot kapta: 747. Karlmann lemondott tartományairól P. javára s Monte Cassino kolostorba vonult vissza. P. ekkor átvette az egész frank monárkia kormányát, előbb azonban még Grifo nevü féltestvére által támasztott lázadást kellett elnyomnia. P. fényes kormányt vitt és a szerencse mindvégig hű maradt hozzá. Midőn a longobardoktól szorongatott III. István pápa Frankországba jött, hogy P.-től segélyt kérjen, ez 754 jul. 28. Karlmann és Károly fiaival együtt St.-Denisben megkoronáztatta magát a pápa által s 755 tavaszán Itáliában vonult. Aistulfot Paviában ostrom alá fogta és szigoru Föltételek alapján békére kényszerítette. P. elvonulása után azonban Azstulf a békét megszegve, a pápát újra ostrom alá fogta Rómában. P. ekkor 756. újból átkelt az Alpokon, Aistulfot a frank fenhatóság elismerésére s az Exarchatusról (l. o.) való lemondásra kényszerítette, melyet aztán P. a pápának adományozott; egyszersmind felvette Róma városának patriciusi címét. P. a pápával való szövetséget a gyökeresen reformált frank egyháznak a római szentszék tekintélyének való alárendeltetése által erősítette meg, amit szt. Bonifaciussal egyetemben vitt keresztül. 753. és 757. szerencsésen harcolt a szászok ellen, Narbonnenak elfoglalása által pedig visszaszorította a szaracénokat a Pireneusokon tuli vidékre s 760-68. ismételve vezetett hadakat Waifar aquitaniai herceg ellen. Meghalt Párisban 768 szept. 24. Birodalmát még életében fiai, Károly (l. Nagy Károly) és Karlmann között felosztotta. V. ö. Hahn és Ölsner, Jahrbücher des fränkischen Reichs unter P. (Lipcse 1863 és 1871). V. ö. a Frankok és az Egyházi Állam-hoz idézett irodalmat.

Forrás: Pallas Nagylexikon