határhegység Francia- és Spanyolország közt, mely 450 km.
hosszuságban, 20-110 km. szélességben K-ről Ny-ra, a Cerbcrefoktól (a Földközi
tenger mellől) a Pamplonától É-ra fekvő Col de Betale hegyig vonul, s ott a
Cantabriai hegységbe meg át. Három fő csoportra oszlanak: a Ny-i P. a Pis des
Escalierstől (1478 m.) a Col de Betalig (868 m.) terjednek s aztán É. felé is
kiágaznak: hűvös, esős éghajlatuk miatt erdők borítják. A K-i P. ismét három
ágra bomlanak, melyeknek gócpontja a Col de la Perche hegyben van s fő
irányukban a Cerbcre-fokig terjednek, melytől Ny-ra fekszik a dús növényzetéről
ismeretes Monts Albcres (2785 m.). A középső P., az egész hegylánc 3/5 része,
mind a két oldalán kiágazik: É-i fele forrásokban gazdag, s az alatta terülő
mezőket bőséges eső öntözi, D-i oldala ellenben meredek és kopár. Az egész
hegység legmagasabb emelkedése a 12 km. hosszu tömör gránit Maladetta (l. o.);
továbbá az Essera-völgytől Ny-ra, a Pic des Posetes (3367 m.) s a Mont-Perdu
(3352 m.), a Vignemale (3290 m.), stb.: a Pic du Midi de Bigorre (2877 m.)
csúcsán obszervatorium áll. A hó-öv 2500-2800 m. magasban kezdődik, de azért
glecserek 2300 m. magasban is vannak. A P. igen gazdagok tavakban, melyek
azonban nem nagyok és 1550-2600 m. magasban fekszenek; folyóvizei legnagyobb
(4/5) része. É. felé siet, s az Adour és Garonne útján az Atlanti-oceánba, az
Aude, Tech és Tet folyókkal a Földközi tengerbe szakad. Völgyei csaknem mind
keresztvölgyek, s egy részük lakott és járható, de a Középső P.-ben csak
gyalogösvények és nehezen használható hágók vannak: két vasút szeli át: a
Perpignan - Figuers és a Bayonne - San-Sebastian vonal; műutai közt
legnevezetesebb a bayonne - pampionai, mely városokat különben a
Roncesvalles-szoros is összeköti. Faunájuk: a farkas és a barna medve, a
görény, a nyest, a vadmacska és egy zergefaj: továbbá a sasok, keselyük,
baglyok, sólyom, fajdkakas, harkály stb. Geologiai alkotásuk szerint a P.
középső részét leginkább nagy tömegű gránitsziklák teszik, Ny-on szilur- és
devonképződés, É-on jura- és kréta-szisztéma az uralkodó. Körülbelül 250
hőforrás (11-77°C.) fakad a P.-ben, melyeket gyógyfürdőkben használnak föl; a
nevezetesebbek Bagncres-de-Luchon, Cauterets és Eaux-Bonnes. A lakosság,
legnagyobbrészt baszkok, igen gyér: fő foglalkozás az állattenyésztés (kecskék,
juhok). A P. francia területe a Hautes- és Basses-Pyrénées, meg Aude, Aricge és
Pyrénées-Orientales départementokhoz tartozik; a spanyol részén feküsznek
Guipucoa, Navarra, Huesca, Lerida, Barcelona és Gerona tartományok.
Forrás: Pallas Nagylexikon