Pirit

(ásv.), vasszulfid (FeS₂) és pedig szabályos rendszerbeli, mert ugyanolyan összetételü, csakhogy rombos rendszerbeli a vele heteromorf markazit (l. o.). A leggyakoribb szulfid-ásvány, mely ugy is mint telérásvány, ugy is mint kőzetekben elhintve nagyon közönséges. Kristályai igen változatosak, de leggyakoribb alakjai a pentagondodekaéder (pirioéder) és a hexaéder, azután az oktaéder, néha a diakiszdodekaéderben is kristályosodik. Vagy 70-féle kombinációban ismeretes. Lapjai gyakran sávosak. A kristályok átmérője néha 20 cm. Igen gyakori gömbös, vésded és egyéb alakokban, vaskosan, szemcsés szerkezettel. Elégszer mint szerves anyagok (ammonitok, fák) kövesítő anyaga is szerepel. Aranyhoz hasonló szinü szürkébe hajló világossárga, élénken fémes fényü, néha barnás-fekete; kagylósan törik, alig észrevehető hasadással a hexaéder irányában. Legkeményebb az összes szulfidok között. K. 6-6,5. Fs. 4,9-5,2. Gyakran tartalmaz egy kevés nikolt, kobaltot, rezet, ónt, arzént, talliumot, továbbá aranyat és ezüstöt ki is olvasztják, mint nálunk egyebek között Selmecbányán, Nagybányán és Zalatnán. Igen könnyen változik el különösen hematittá, limonittá, piroszideritté, de vasgáliccá is, mely esetben persze szétesik. Gyüjteményekben a nedvesség és fény tőle távol tartandó. Nagyon szép kristályok ismeretesek hazánkban Dognácskán, Selmecen, Felsőbányán, hiresek az elbaszigeti, a traversellai (Piemont), szt.-gotthardi piritkristályok. Nagy mértékben bányásszák nagyon sok helyen, nálunk különösen Moldován, Zalatnán. Legfőképen kénsavat gyártanak belőle, de némely helyen ként és vasgálicot. A régiek tűzkőnek használták, de szerepelt mint drágakő is még e század közepén, különösen Franciaországban. Az inkák Peruban tükörnek használták, ezért inkák kövének is mondják. A XVIII. sz.-ban mint ék-kő szűrön szerepelt; fülbevalókat, nyakláncokat készítettek piritből, mert egészséges hatást tulajdonítottak neki, innen az egészség-köve név.

Forrás: Pallas Nagylexikon