(ásv.), vasszulfid (FeS2) és pedig szabályos
rendszerbeli, mert ugyanolyan összetételü, csakhogy rombos rendszerbeli a vele
heteromorf markazit (l. o.). A leggyakoribb szulfid-ásvány, mely ugy is mint
telérásvány, ugy is mint kőzetekben elhintve nagyon közönséges. Kristályai igen
változatosak, de leggyakoribb alakjai a pentagondodekaéder (pirioéder) és a
hexaéder, azután az oktaéder, néha a diakiszdodekaéderben is kristályosodik.
Vagy 70-féle kombinációban ismeretes. Lapjai gyakran sávosak. A kristályok
átmérője néha 20 cm. Igen gyakori gömbös, vésded és egyéb alakokban, vaskosan,
szemcsés szerkezettel. Elégszer mint szerves anyagok (ammonitok, fák) kövesítő
anyaga is szerepel. Aranyhoz hasonló szinü szürkébe hajló világossárga, élénken
fémes fényü, néha barnás-fekete; kagylósan törik, alig észrevehető hasadással a
hexaéder irányában. Legkeményebb az összes szulfidok között. K. 6-6,5. Fs.
4,9-5,2. Gyakran tartalmaz egy kevés nikolt, kobaltot, rezet, ónt, arzént,
talliumot, továbbá aranyat és ezüstöt ki is olvasztják, mint nálunk egyebek
között Selmecbányán, Nagybányán és Zalatnán. Igen könnyen változik el különösen
hematittá, limonittá, piroszideritté, de vasgáliccá is, mely esetben persze
szétesik. Gyüjteményekben a nedvesség és fény tőle távol tartandó. Nagyon szép
kristályok ismeretesek hazánkban Dognácskán, Selmecen, Felsőbányán, hiresek az
elbaszigeti, a traversellai (Piemont), szt.-gotthardi piritkristályok. Nagy
mértékben bányásszák nagyon sok helyen, nálunk különösen Moldován, Zalatnán.
Legfőképen kénsavat gyártanak belőle, de némely helyen ként és vasgálicot. A
régiek tűzkőnek használták, de szerepelt mint drágakő is még e század közepén,
különösen Franciaországban. Az inkák Peruban tükörnek használták, ezért inkák
kövének is mondják. A XVIII. sz.-ban mint ék-kő szűrön szerepelt; fülbevalókat,
nyakláncokat készítettek piritből, mert egészséges hatást tulajdonítottak neki,
innen az egészség-köve név.
Forrás: Pallas Nagylexikon