Pisano

1. Andrea, olasz szobrász, szül. Pontaderában 1273 körül, meh. valószinüleg Orvietóban 1349-ben. 1347-49. az orvietói székesegyház építőmestere volt. Neki tulajdonítják a firenzei harangtorony domborműveit, a Madonna nagy szobrát az orvietói székesegyház főkapuja fölött, Krisztus és szt. Reparata márványszobrait a firenzei székesegyház muzeumában. Két fia Nino és Tommaso kevésbé jelentékenyek.

2. P. Giovanni, olasz szobrász és építész, P. Niccolo fia, szül. Pisában 1250 körül, meh. 1320 után. Atyjának volt tanítványa. 1278-ban Pisában a Campo Santo építőmestere lett; ekkor keletkezett két Madonna-szobra is, 1290-92. pedig ugyanilyen minőségben a sienai székesegyházhoz került, amelyen műhelyéből való néhány alak is látható. 1301. fejezte be a pistojai S.-Andrea-templom szószékét, melynek domborművei fejlődésének tetőpontját tüntetik föl, azután, egész 1311-ig keletkezett a pisai székesegyház szószéke, melynek egyes részei most eredeti helyükön és a Campo Santón vannak. A XIV. sz. elején Észak-Olaszország egyes városaiban is dolgozott. Későbbi művei közül különösen említendők: a Madonna nagy szobra a podivai Cadella dell" Arenában és az alapító Enrico Scrovegni szobra ugyanott; Krisztus föltámadását ábrázoló dombormű töredékei a perugiai muzeumban; óriások szobrai a s.-quirocói templom kapuzatán; VII. Henrik császár felesége síremlékének töredékei (Brignole-Sale villa Voltriban) stb. Egyéb műveket, p. XI. Benedek pápa síremlékét a perugiai S.-Domenico-templomban, jogtalanul tulajdonítanak neki.

3. P. Leonardo, olasz matematikus, l. Fibonacci.

4. P. Niccolo, olasz szobrász, szül. Pisában 1206 körül, megh. 1280 után. Atyja kőfaragó volt, ő is a régibb lombardia-toscanai szobrászat hagyományaiban nevelkedett, de műveiben egészen új irányt hoz be az olasz szobrászatba. A neki tulajdonított művek közül az első, a luccai székesegyház kapuzata szobrászati díszének befejezése (1250 körül) még csak a régi irány tovafejlesztése, bár a Krisztus levételét a keresztről ábrázoló csoport páratlanul áll a kor szobrászati művei közt. További szoborműveivel - amilyenek a pisai keresztelőkápolna szószékének dísze, főleg a Krisztus életéből vett pompás, gazdag domborművek (befejezte 1267.); egy pistojai oltár újjáalakítása (1271) és a sienai székesegyház szószékének domborművei (1266-1268), a nagy perigiai márványkút (1280 körül) - a szobrászat történetére nézve döntő lépést tesz. Munkáiban fiain kivül főleg Guglielmo d"Agnolo domokosrendi szerzetes és Arnolfo di Cambio segítették. Építész is volt, de építkezéseiből mi sem maradt fönn. V. ö. Dobbert, Über den Stil Niccolo P.-s (München 1873).

Forrás: Pallas Nagylexikon