Piszemszkíj
Feofilaktovics Elek, orosz író, született Ramenje kis
helységben (a kosztromai kormányzóságban) 1820 márc. 10. (ó-naptár), megh.
Moszkvában 1881 jan. 21. (ó-naptár). A moszkvai egyetemen matematikát tanult,
azután az igazságügyi minisztériumban vállalt hivatalt, 1853. hivataláról
lemondott s kizárólag az irodalomra adta magát. Kiváló volt ugy is mint
regény-, ugy is mint drámairó. Főbb munkái: Tyjszjácsá dus (Ezer lélek, regény,
1858) és Gorjkájá szugybinya (Keserü sors, népies dráma). Egyéb művei közül
felmelítendők még következő elbeszélései: Ljesíj (Erdei manó); Bogatyj zsenih
(Gazdag vőlegény); Brak po sztrasztji (Házasság szenvedélyből); és regényei:
Vzbalomucennoje More (Felkorbácsolt tenger, 1863); Mjescsane (Polgárok, 1877);
Maszony (Szabadkőművesek, 1878); V vondovorotje (Örvény, 1871); továbbá drámái:
Podkopy (Aknák); Proszvjescsennoje vremja (Felvilágosult idő); Finanszovíj
geníj (Finánckapacitás); Szamoupravey (Önbiráskodók); Bjelyje szokoly (Fehér
sólymok), Porucsik Gladkov (Gladkov hadnagy) stb. Összes műveit 1861-1874.
adták ki s ezeket jóleső realizmus, egyúttal azonban költői erőteljesség
jellemzik.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|