Pizetum

(a latin pensa után a pendere szóból, eredetileg pensetum), más Szt. István idejében magyar pénzérték, helyesebben súlyegység. Egy uncia 6 pensát v. solidust s 48 pensa egy márkát tett. A P.-jog az esztergomi érseknek a szent királyoktól nyert azon régi jogán alapszik, mely szerint oly királyi kamarákban, hol dénárokat vernek, minden földolgozott márka után egy nehezék finom ezüstöt nyertek, a pénzverésnél használt veretmintákat pedig egyedül csak az ő megbizottjuknak (pizetarius) őrizete alatt lehetett tartani. IV: Béla 1256 dec. 16. az esztergomi érseket ezen régi jogban megerősítvén, világosan kimondja, hogy ez a jog kiterjed a pénzbeváltásnak 1191 óta gyakorolt módjára is. A pénzverés ellenőrzésének ezt a jogát IV. Bélának 1262 okt. 28. kelt újabb megerősítő levele szerint az érsekség magától Szt. Istvántól kapta. Azt a nehezéket (unum pondus), mely I. Károly idejében egy gaast, vagyis hat dénárt, 42⁶/₇ mai krajcárt) ért, csak a XV. sz.-tól fogva nevezték P.-nak s ez alatt most már nemcsak a pénzzé vert márkák, hanem a feldolgozott és fel nem dolgozott arany és ezüst márka után az érseket illető nehezéket is értették; ez a jövedelem pedig most már oly pénzverő-házak-ban is megillette az érseket, hol megbizottat nem tartott. 1452 Hunyadi János szerint «unum pondus sive pizetum vulgo nehezék» s alatta a régi bányatized helyett kárpótlásul fizetett összeget kezdték érteni. Azt tehát az érsek nemcsak a pénzverőházakból kikerült, hanem az oda nem került márkák után is, a tizedjog fejében kapta. 1488. az esztergomi érsek P. címén Körmöcbányáról, Nagybányáról, Szebenből, Gölnicbány-Szomolnokról és Rozsnyoról 2 719 dukátot és 25 dénárt (23 384 forintot) s 1489-ben 3 277 dukátot és 84 dénárt (27 783 frtot) vett be. Ez a jövedelem jelentékenyen csökkent a XVI. sz. második felében, mert az a szokás kapott lábra, hogy a P. az érseket csakis a pénzverés ellenőrzése fejében illeti meg. Sőt félszázadig feledésbe is ment ez a jog s azt csak Pázmány Péter szerezte vissza (1624 szept. 10.), ki a mintegy 10 000 forintra becsült jövedelemből még abban az évben évi 5000 forintot ajándékozott a nagyszombati fiunevelőintézet megalapítására s fentartására. I. Lipót Kolonics érsek erélyes föllépése 1969 dec. 12. újból biztosította a P. jogát, II. József azonban 1789 május 7. megszüntette azt, mivel most már maga a kincstár gondoskodik az ércolvasztásról s a pénzverés ellenőrzéséről. Halála után Batthyány érsek e jogot csak megcsonkítva szerezhette vissza. Igy p. Rudnay érsek 12 év alatt 162 000 frt helyett csupán 20 000-et kapott. A szabadságharc után 1849 szept. 16-től 1852 jul 31-ig megint szünetelt a P.-jog s azt újabban az állam örökre megváltotta. V. ö. Kollányi Ferenc, Az esztergomi érsek P.-joga (Katholikus Szemle, 1889, 520-576. és 679-776; u. o. a tárgy irodalma); Jogt. Közlöny (1896); Az esztergomi érsekség pizetum joga (Budapest 1889).

Forrás: Pallas Nagylexikon