Plakát

falragasz, hirdetmény, rendesen távolról olvasható betükkel nyomtatott, nagyobb alaku nyomtatvány, amelyet hatóságok vagy magánemberek is kifüggesztenek, hogy tartalmáról a közönség tudomást szerezhessen. A P.-ok őseinek azokat az érc- és márványtáblákat vehetjük, melyekbe Athénbe Solon törvényeit, Rómában a népgyülések programmját, a pretorok ediktumait, a szenátus határozatait metszették s amelyeket azután nyilvános helyeken fölállítottak. A középkorban kikiáltók helyettesítették a P.-okat, ugy amint az nálunk faluhelyen maig is történik. A pápai meghagyásokat, rendeleteket azonban minden időben a Laterán s a Szt.-Péter-templom kapujára függesztett irott P.-ok adták a hivők tudtára. Legkorábban Franciaországban nyertek a P.-ok szélesebb elterjedést. 1407. és 1417. már királyi pátensekkel tiltották a forradalmi P.-ok kiragasztását, I. Ferenc pedig 1539. elrendelte, hogy a hivatalos dolgokat P.-okon tudassák a közönséggel. Manapság már a P.-ok illusztrálva, díszesen kiállítva figyelmeztetik a közönséget a hirdetett dolgokra.

A P.-ok jelenleg háromféleképen készülnek: könyvnyomói és litografikus úton, meg bádogból. A hatósági hirdetményeket rendesen a könyvnyomtató csinálja; a kereskedők és iparosok P.-jainak készítése megoszlik a három iparágazat között. Különösen a litografált P.-ok között sok a csinos, sokszor művészies dolog. E nemben a világ legnevezetesebb P.-rajzolója Chéret párisi tanár. Hazánkban a litografált P.-ok ízléses és művészi kiállításával csak a legújabb időkben kezdenek törődni, de már is szép eredményeket láthatunk. Pléh-P.-készíttő gyár csak egy van Magyarországon, a Bruchsteiner-féle. A magánemberek P.-jai bélyegkötelesek. Minden egyes 1250 cm²-t meg nem haladó P.-ra 1 kros, az ennél nagyobbra pedig 2 kros bélyeg ragasztandó. L. Hirdetés.

Forrás: Pallas Nagylexikon