Planudes
Maximus, görög grammatikus, szül. 1260 körül, megh. 1310.
Mint szerzetes többnyire Konstantinápolyban élt, egyfelül irodalommal, másfelül
diplomáciai ügyekkel foglalkozva (1327. II. Andronikus császárt sikerrel
képviselte Velencében). Irodalmi működéséből kiemelkedik az a kivonat, melyet
Konstantinos Kephalasnak a régibb görög költők kisebb munkáit és töredékeit
tartalmazó munkájából eszközölt, s mely a görög antologia (l. o.) két kézirati
alapjának egyike, sőt a Kephalas-féle szöveg felfedezése előtt egyedüli alapja
volt. Többi művei fordítások és grammatikai kutatások (kiadta Bachmann az
Anecdota Graeca II. kötetében, Lipcse 1828). V. ö. Némethy Géza, Cato
distichonjainak P.-féle fordításáról (Egyet. Philol. Közl. XV.).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|