Platea

város Beociában a Kiteron északi lejtőjén, közel az Aszoposz forrásaihoz, mely folyó vizét az ókoriak megszemélyesítették és melynek megszemélyesített alakjáról, Asopos leányáról, P.-ról származtatták a város nevét. Ámbár területére nézve Beociához tartozott, politikailag mégis testestül-lelkestül Athénhez csatlakozott. A tébeiek unszolására Xerxes lerontotta a várost; ugyanazon balsors érte P.-t a pelopolnezusi háboru 5-ik esztendejében, amikor egyúttal lakosait nagyobb részt kiirtották, a megmaradottakat pedig Kalkidike félszigetre telepítvén, a város területét a tébei államkincstár javára bérbe adták. Csak az Antakidas-féle békekötés után (Kr. e. 387.) engedték meg a földönfutóvá lett lakosság utódainak, hogy apáik városát helyreállítsák, ugy azonban, hogy az csak névleg volt önálló, tényleg súlyos függésben állott Spártától. Mikor a spártaiak Beociából kitakarodtak, P.-nak Tébéhez kellett csatlakoznia, s mikor Athén segítségével régi szabadságának visszaállítására törekedett, 376. megrohanták s újra földig rontották. A lakosok Athénbe menekültek. A keroneai csata után harmadszor is hozzá fogtak a város helyreállításához, de ez is csak Nagy Sándor hatalmi szavára sikerült és a régi dicsőségnek emlékeiből táplálkozó lakosok egész Hellaszban a legnagyobb több nevezetes templom volt; igy egy Hera-templom, Athéne Areia temploma Phidias kezéből eredő szoborral és Polygnotos falfestményeivel. V. ö. Münscher monográfiájátt, De rebus Plataeensium (1841).

Forrás: Pallas Nagylexikon