Platen-Hallermund

Ágost (rendesen Platen-Hallermünde) gróf, német költő, szül. Ansbachban 1796 okt. 24., meghalt Siracusában 1835 dec. 5. A müncheni katonai szakiskolában tanult s 1815. mint a kir. testőrség alhadnagya vett részt a Franciaország elleni második háboruban. Ez után nyugdíjaztatta magát s 1818 óta Würzburgban, majd Erlangenben, hol Schelling barátja lett, filologiát és filozofiát tanult. Ezután beutazta Olasz- és Németországot meg Ausztriát; 1835. pedig, a kolerától féltében szintén Sziliciában menekült s ott is érte el a halál. Irta: Ghaselen (Erlangen 1821); Lyrische Blätter (Lipcse 1821); Vermischte Schriften (Erlangen 1822); irt szatirikus irányu dramatizált műveket is (Der gläserne Pnatoffel, Verhängnissvolle Gabel, stb.); továbbá: Schauspiele (Stuttgart 1828); Sonette aus Venedig (Erlangen 1825); Geschichte des Königreichs Neapel von 1414 bis 1443 (Frankfurt 1833); utolsó műve: Die Abassiden (Stuttgart 1835); halála után jelentek meg: Gesammelte Werke (új kiad., Stuttgart 1877) és Poet. u. literar. Nachlass (kiadta Minckwitz, Lipcse 1852); lengyel dalai (Polenlieder) a politikai költészet kezdeteit jelezték Németországban. Emlékének először Ansbach városa állított szobrot (mintázta Halbig, 1859), 1869. pedig siracusai sírhelyén (a Villa Landolinában) emeltek neki emléket.

Forrás: Pallas Nagylexikon