A platinának két kloridját ismerjük: 1. Platinoklorid PtCl₂, amely akkor képződik, ha 240-250°-ra hevített platinataplón száraz klórgázt keresztül vezetünk. Szürkés-zöld szinü por, vizben oldhatatlan, forró sósavban azonban vörös-barna szinnel oldódik. E só a többi fémek kloridjaival kettős sókat alkot, amelyek a hidrogénplatinoklorid H₂PtCl₄ savnak sóiként is tekinthetők. A káliumplatinoklorid K₂PtCl₄ vagy 2KCl.PtCl₂, stb. 2. Platiniklorid PtCl₄., a kereskedésben előforduló paltinakloridból ugy készíthető, hogy annak oldatát a megfelelő mennyiségü ezüstnitrát-oldattal elegyítjük és a keletkezett csapadékról leszűrt folyadékot légritkított térben koncentrált kénsav felett elpárologtatjuk. E vegyület vörös, a levegőn szét nem folyó kristályokból áll. 3. Hidrogénplatiniklorid H₂PtCl₆, amelyet közönségesen platinakloridnak neveznek, tulajdonképen két bázisu sav, és ugy állítható elő, hogy a paltinát királyvizben oldjuk és a kapott folyadékot sósavval elegyítve besűrítjük. Barna-vörös szinü kristályos tömeg, amely a levegőn könnyen szétfolyik és vizben, borszeszben vagy éterben sárgás-vörös szinnel feloldódik. E savban a hidrogénatomok fémekkel helyettesíthetők, amikor a megfelelő sók keletkeznek. A kémiai analizis szempontjából igen fontos, hogy e savnak a sói közül a ceziumplatiniklorid CsPtCl₆, és rubidiumplatiniklorid RbPtCl₆, és a káliumplatiniklorid K₂PtCl₆ hideg vizben és kivált bioszeszben oldhatatlanok, amiért is a hidrogénplatinikloridot e fémek leválasztására kémszerül használják. A hidrogénplatiniklorid sóit ugy is tekintették, mint a platinikloridnak és az illető fémkloridnak kettős sóit.