Plébániai iskola

A IX?XVI. sz.-ban élő isk.-típus. Rendelkezések már 800 körül előírták több európai országban, hogy azokon a településeken, amelyeknek papjuk ? vagyis plébánosuk ? van, ők gyűjtsenek maguk köré gyermekeket és fiatalokat, tanítsák őket a liturgikus könyvek olvasására (ennek kapcsán az írás egyszerű készségeire, valamint el. latin nyelvtanra, szókincsre), gregorián énekekre és kellő vallási ismeretekre, hogy a templomi szertartások közben segédkezhessenek. Ezekkel az ismeretekkel az ifjak később klerikusok lehettek. A plébániai oktatás is hozzájárult az olvasástudás szélesebb körű elterjedéséhez, ennek különösen az alakuló új európai feudális áll.-okban, a népvándorlás után Európába került ?barbár? népek körében volt jelentősége. A plébániai iskola tananyaga a XIV?XVI. sz.-okban a városi jellegű nagyobb településeken a jelentkező polgárság igényeinek megfelelően kibővült. A falusi plébániai iskola a XVI. sz. közepén folyamatos fejlődés eredményeképpen átalakult népisk.-vá. Erről első ízben az Oláh Miklós vezetése alatt összeült nagyszombati zsinat döntött 1560-ban: a népisk. feladata már nem a klerikusképzés, hanem általában minél több fiú és leány vallási-erkölcsi-állapotbeli nev.-e, a továbbtanulóknak pedig az olvasás-írás el. szintű megtanítása.

Mészáros István